Az egészen biztos, hogy nem az ilyen jellegű könyvek állnak hozzám a legközelebb, viszont el kell ismernem, hogy a maga szórakoztató kategóriájában ez most kifejezetten jól esett. Valójában tényleg szórakoztatott, a szó szoros értelmében.

Chloe Madison hosszú ideje tartó párkapcsolata épp kiváló diplomájának átvétele napján hirtelen véget ér. A pasi még épp nyalogatja le a csokis keverőlapátot, amit a lány az ünnepre készített, miután bejelenti, hogy talált mást, úgyhogy kalap-kabát. A lányban iszonyatos düh forrong, gyilkosságon gondolkodik, de szerencséjére barátnője telefonon rábeszéli, hogy látogasson el Manhattanből egy hosszabb időre hozzá Sugar Creek-be, a kanadai határ mellett fekvő nyugodt kisvárosba, ahol kieresztheti a gőzt, felépítheti újra összetört életét.

Odaérkeztekor már munkája is van, egy idős hölgy, a Monroe család legidősebb tagjának a társalkodónője, házvezetőnője lesz. Kezdettől fogva elkerüli az unalom az életét, különösen emellett a nyugodni nem képes, ki tudja hanyadik fiatalkorát élő, visszaidéző hölgy mellett.

A kisváros rengeteg izgalmat rejtő életében jelentős szerepet játszik a Cupcake Imádók Klubja, amelynek tagjai heti rendszerességgel jönnek össze, hogy ínycsiklandozó finomságokkal kényeztessék magukat, megosszák egymás között receptjeiket, tanácsaikat. Közben persze a pletykák, szaftos hírek is megtárgyalásra kerülnek, de amolyan kedves kisvárosi módon. A város nagyon sok tagjával megismerkedünk a történet alatt, és egy kivételével mindenki imádni való. Aztán ott van Devlin Monroe is, a helység legszexisebb szabad prédája, mellesleg a kicsit flúgos idős hölgy unokája, másrészt pedig akivel Chloe első találkozása elég forróra sikerült a bevásárló központban. A későbbi találkozásaik sem lesznek kevésbé érzékiek, felfokozott hangulatúak. Közben pedig izgulunk, hogy mindenki amellett találja meg a párját, aki mellett kell, hogy az idős hölgy épségben kerüljön ki a legújabb ötletei megvalósításaiból, és néha irigykedünk, hogy néha jó lenne elvonulni jó pár hónapra egy kisvárosba, ahol a legnagyobb gond, hogy melyik recept kerüljön bele a szakácskönyvbe. :D

A történet szó szerint az első oldaltól kezdve kiszámítható, de nem is ez a lényeg, mert tényleg humorosan, érzékien van megírva, és csak egyszerűen élvezni kell az olvasását. Várom a következő három részt. Recepteket azért hiányoltam... :D

Ismét a már megszokott, könnyed kis történettel lepett meg minket Joanne Fluke a sütis krimik 8. részében. A helyszín, a szereplők, az ételek-édességek szeretete nagyjából ugyanaz.

A mostani sztoriban ismét történik valami az unalmas kisváros életében, amitől igencsak felpezsdül az élet. Lake Edenbe érkezik a híres rendező, Dean Lawrence stábjával együtt, aki itt akarja leforgatni legújabb filmjének egy részletét. Természetesen nagy a felfordulás, mindenki hajt a különböző szerepekre, mindenki valamilyen módon részt szeretne vállalni az izgalmas eseményben. A Süti Édent bízzák meg a finomabbnál finomabb sütemények elkészítésével, köztük a rendező kedvencét, a meggyes túrótortát is nekik kell kikísérletezni, ugyanis nem túl könnyű a finnyás ízléssel megáldott rendező kegyeiben járni.

Miközben társával, Lisával folyamatosan készítik a csodás desszerteket, ismét alkalmuk adódik egy szaftos kis öngyilkosság, vagy netán gyilkosság(?) felgöngyölítésére, amely forgatás közben történt, első látszatra véletlenül. De persze a női rafinéria és a nyomozás utáni "éhsége" igencsak dolgozik Hannahban.

A vörös hajú cukrászlány élete így sem egyszerű, mivel különböző házassági ajánlatain töpreng egyfolytában, hiszen abból kettő is van. Viszont Mike és Normann most már nemcsak egymással, hanem az egyik stábtaggal is komoly küzdelmet folytatnak, hiszen újabb udvarló is a színre lép, Hannah egy régi ismerőse.

Miközben Mósét cipelgeti egyfolytában a forgatásra, merthogy ő is szerepet kapott, egyfolytában izeg-mozog a lány, egy perc nyugta nincs, de addig nem is nyugszik, amíg a végére nem jár a dolgoknak.

Abszolút gondelterelő hatása van a könyvnek, a valóságalapjait nem muszáj keresgélni, csak egyszerűen olvasgatni kell. Persze receptekből sem volt hiány, el is készítettem párat, valóban "működnek", és ami a lényeg, tényleg komolyan és gyorsan elkészíthetőek.

Feltételezem, hogy sok szülőtársam megbirkózott már azzal a "problémával", hogy szülés előtt kissé másként nézett ki, másként látta a világot, másképp jutott idő szinte mindenre. Szóval megváltoztak a dolgok kívül-belül a csemeték érkezése után.

Jodie Hedley-Ward úgy gondolta, megosztja tapasztalatait, sorokba önti gondolatait, hogyan is élhetne az ember lánya kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet gyermekek, család mellett is.

Sok mindenről szó van a könyvben, nagyon széles területet foglal magában, amit át kell tekintenie az olvasónak a saját életében is. Kitér az otthon átalakítására, hogy az mindenkor meleg fészekként szolgáljon a család számára (ha addig nem volt az). De - és talán ez a legfontosabb - az önkép helyreállításával, a magunk elfogadásával is foglalkozik. Szerintem tényleg ez a legfontosabb, mert bár közhelynek hangzik, de saját életemben is folyamatosan tapasztalom, hogy ha belül minden rendben van, akkor nagy gond nem lehet, illetve ha jön is, sokkal könnyebben birkózunk meg vele. Nem beszélve arról, hogy egy magával megbékélt anya sokkal jobban oda tudja magát tenni a család számára is.

Tanácsolja egy ideális heti menetrend elkészítését, gyakorlatilag óráról órára. Lehet, hogy van olyan, akinél ez hatékony lenne, nálam semmiképpen sem. Ha másnapra tervezek is valamit, vagy akár csak pár órával későbbre, két gyerek pár perc alatt boríthatja a dolgot. Úgyhogy nekem valami más megoldás után kell néznem! :-)

Természetes, hogy nem maradhatott ki a "szexi csipke vagy kinyúlt pamut" rovat sem! :-) Ezzel mondjuk mindenképpen egyet értek, de néha azért nagyon jó a kinyúlt macinaciban is elüldögélni egy könyv fölött... (csak ne ez legyen az általános!!!)

Bátorít abban, hogy keressük azokat a "réseket", ahol párunkkal kettesben tudunk elmenni bárhová, akár csak egy sétáról legyen is szó. Ebben is maximálisan egyetértek. Félre kell tenni a lelkiismeret-furdalást, ami éppenséggel az én esetemben nem egyszerű, állandóan küzdök vele, de akkor is menni kell, programokat kell kettesben szervezni.

Hiba, ha a régi életünket keressük, az már rég nem jön vissza, de nem hinném, hogy mindent el kell vetni, felejteni. Szükséges CSAK magunkra is időt szánni, legyen szó moziról, kozmetikusról, bármiről, ami nekünk, és tényleg csakis nekünk kikapcsolódást okoz. Mondjam úgy, hogy néha lehetünk egy picit önzőek?!

Rendkívül ideális, szinte tökéletes életet, családi idillt vázol fel az írónő, ilyen szinte nincs is. De nem is hinném, hogy ezt a célt akarta volna elérni, azaz mindenkor ilyennek kéne lennie a kiegyensúlyozott életnek. Inkább figyelemfelhívásnak, gondolatébresztőnek, életmód (át)alakító célzatúnak tartom a könyvet. Egyértelműen ösztönöz, hogy sokkal többet sportoljak, egészségesebben éljek, béküljek ki önmagammal, hogy mosolygós, vidám anyukát, feleséget lásson a családom, amikor rám néznek.

És hogy lennék-e szexi anyuka? Hát naná!!! :-)

Lake Edenben, a minnesotai kisvárosban javában készülődnek a karácsonyi állófogadásra. Természetesen Hannah és barátai is lázasan sütnek-főznek, hiszen most is, mint mindig, elsősorban ők gondoskodnak a finomságokról. Gondtalanul folynak az előkészületek, a legnagyobb problémát az jelentheti csak, hogy a zselé elég strapabíró lesz-e!? :-)

Ám, ahogy eddig is megszokhattuk, Hannah körül biztos, hogy nem sokáig maradhat nyugodt a levegő. Gyilkosságnak már pedig történnie kell!!! És történik is...

Egy halott nőt találnak a parkolóban. Próbálják ugyan titkolni, nem megzavarni az ünnepi eseményt, de Hannah nem igazán a titoktartásáról híres. Ilyen módon kb. 5 perc múlva a fél társaság tudja. Több ember neve is felmerül a gyanúsítottak között.

Amíg a vérbeli nyomozó (mellékesen Hannah egyik udvarlója) órákon keresztül próbálja "profi" módon felgöngyölíteni az ügyet egy bezárt szobában, addig a lány a maga módján, szalvétákra jegyzetelve gyűjti az információt, amolyan "minden lében kanál", de mindenképpen kedves, szerethető módon.

Szerencsére ezek a történetek nincsenek kiszínezve véres jelenetekkel, úgyhogy tényleg nagyon szórakoztató, könnyed olvasmány.

Nagyon kellemes kis karácsonyi hangulatot adott nekem így márciusban a könyv. A büféasztalt én is szívesen végigkóstoltam volna. :-)

Az alábbi helyen további érdekességek találhatóak a könyvről, annak szereplőiről, továbbá a receptekről is: http://sutiskrimi.hu

Figyelem! Fogyókúrázók óvatosan vegyék kezükbe a könyvet! :-) Én mindvégig az asztal szélét rágtam, próbáltam elvonatkoztatni a finomabbnál finomabb sütiktől, de nem volt könnyű.

A Süti Éden eddigi zavartalan életét megzavarja a konkurencia. Az üzlettel pontosan szemben megnyit a pazar berendezésű, finom és ismeretlennek számító süteményeket árusító cukrászda. Ráadásként még a felszolgálást is férfiszemeket gyönyörködtető, mély dekoltázsú lányok végzik. Persze, hogy az újdonság varázsa, a "friss hús" odavonzza még a Süti Éden törzsvendégeit is.

Hannah nagy bajban van, nap végére még a nullszaldót is alig éri el a bevételük, látszólag elpártolt tőlük minden vendég. Teljes elkeseredésében az üzlet bezárásán, felszámolásán gondolkodik. Ez ugye azért is nagy gond, mert ez az üzlet az élete értelme, megszállottan süti a kis csodáit. Különböző éghajlatokra kívánja a konkurens testvérpárt, gondolatban sok mindenre képes, hogy befuccsoljon a másik üzlet.

És megint mennyire igaz, hogy Hannah úgy vonzza a holttesteket, mint villany a bogarat! Naná, hogy megint történik valami... És naná, hogy a vetélytársak közül az egyik nőt találja holtan.

Ismét elkezdődik a nyomozás, bár főként újból csak Hannah tüsténkedik a nyomok felkutatásában. Az egyik szívszerelme, Mike kódorog a saját feje után, igazából az ügy érdekében sok mindent nem tesz. A másik daliás férfi Norman, a fogorvos, aki a lány kegyeiért sok mindenre képes, és segítség tekintetében is sokkal hasznosabbnak bizonyul.

A zsigereket összehúzó izgalomtól senki ne féljen, tényleg kímélő üzemmódban tartja az embert az írónő, a cél ismét a kellemes szórakoztatás.

Arról már leszoktam ezzel a sorozattal kapcsolatban, hogy mély értelmeket, miérteket keressek. Elfogadtam, hogy ezek könnyed, kikapcsolódásra tökéletesen megfelelő történetek. Már-már Hannah-t is kezdem megkedvelni! :-)