Erika
Egy picit kezd eldurvulni Jo! Eddig sem volt kispiskóta, amilyen eszközöket adott a randák kezébe, no de most...

A lényeg pedig, hogy végre újból itt van Harry, sokak kedvence. Jó, én is bírom! :-) Kicsit megkopva, szétesve, nem túl kívánatosan, de itt van.

Szóval, mint említettem, kissé brutális eszközökhöz nyúlt ismét Nesbo, és rögtön a legelején kaphatunk is ebből ízelítőt. Valakinek valamiért - az okokat persze nem tudjuk - érdekében áll, hogy egy csoportot, akik hajdanán egy időben voltak egy helyen - mondhatnánk rossz időben, rossz helyen -, szépen, akkurátusan kinyírjon. Ráadásul látszólag ez a közösség előtte nem ismerte egymást, és a későbbiekben sem találkoztak többet. Szóval az indok ismeretlen az áldozatok előtt is. Az is egy külön kérdés, hogy vajon a Hóember után ismét egy sorozatgyilkossal van-e dolga a norvég rendőrségnek!? Mindenesetre teljesen tehetetlenek, azt sem tudják, merre induljanak el a nyomozásban, abszolút megrekedtek már a kezdet kezdetén.

És itt jön a képbe Harry Hole, aki jó messzire menekült a saját démonaitól a Hóember-ügy után. Kaja Solnesst, az ifjú rendőrnőt küldik utána a világ másik végére, hogy hozza haza. A lány nem is sejti, milyen állapotban találja meg a sztárnyomozót. A feladat nem egyszerű, hiszen Harry szeretne mindent, de tényleg mindent elfelejteni. Nyomozásban pedig végképp nem szeretne részt venni.

Na mindegy, végül sikerül valahogy hazacsábítani, és belevetik magukat a munka mélyébe, hiszen a lányt választja maga mellé segítségként. A dolgot nehezíti a gyilkossági osztály és a Nemzeti Nyomozó Iroda közötti hatalmi harc is.

Ismét egy sokszereplős, sok szálon futó cselekményt követhettünk nyomon, és egy megszokott izgalmas befejezést kaphattunk. Az tényleg nem újdonság már, hogy szeretem a skandináv krimiket, különösen Nesbo munkáit. Cseppet sem csalódtam ebben az új könyvben sem.

4,5

Animus Kiadó, Budapest, 2012
Fordította: Petrikovics Edit
Eredeti cím: Panserhjerte
560 oldal
Erika
Sajnálom, hogy soha életemben nem hallottam még ezelőtt az írónőről, pedig jelent már meg több kötete is. Hogy ez az én hiányosságom-e vagy sem, nem tudom, nem is ez a lényeg, csak sajnálom.

Sírnék is, meg nevetnék is egyszerre, mert azt a nyomorúságot, ami bele van sűrítve ebbe a kis rövidke könyvecskébe, keserű humorral fűszerezi meg a szerző, ami segít egy picit a helyzeten, de azért a téma realitása nem vész el. Tényleg reálisak ezek a történettöredékek? Sokszor kiáltottam volna fel, hogy ne, hiszen ezek tényleg mi vagyunk, de aztán próbáltam az egyébként befelé forduló, sokszor negatív énemet felvidítani, hogy azért vannak ennél másfélébb életek is.

Ha valami véletlen folytán a VIII. ker-ben sétálok (bár a könyv a VII. ker-ben játszódik), minden erőlködés nélkül a házak mögé tudom képzelni az itt leírt élethelyzeteket, ráadásul gyermekkorom rövid, itt töltött szakaszából is vannak még emlékfoszlányaim, úgyhogy el kell ismernem, nagyon is valóságos. Sajnos? Nem tudom, ezek is csak életek, bárhogy is élik. Vagy korszak függő? Ezt sem tudom, mert rég jártam ilyen környéken. Hallok ezt-azt, de azokat mindig szélsőséges eseteknek vélem. De akkor itt egy egész lépcsőház volt szélsőséges eset? Mégsem hinném. Meg kell küzdenie az ott lakóknak a reménytelenség, kilátástalanság érzetével, és ez nagyon nehéz volt olvasóként is átélni, mert igencsak hajlamos vagyok beleélni magam mindenbe.

A történet elég sok szálon fut, de a szereplők élete több ponton is kapcsolódik, találkozik, hol így, hol úgy. Leginkább rontanak egymás, illetve saját helyzetükön, de akad kivétel is. Mindenkinél van valami gixer, a szegénységen, nyomorúságon túl is. Mi miből következik? Ezt sem tudnám megmondani. Ugye látszik, mennyi kérdés maradt bennem?

Jól ír Vág Bernadett, nagyon tetszett, hogy ugyan könnyednek tűnik, mégis megmaradtak bennem a sorai, mondatai, és még utána is hatottak jócskán. Gondolkodtam rajta, emésztgettem, de magára a történetre nem szeretnék sokat emlékezni, mert elég nyomasztó, viszont azt mindenképpen elérte, hogy keresni fogom még a könyveit.

5/5

K.u.K. Kiadó, Budapest, 2010
182 oldal
Erika
Megint egy olyan könyv, amely ugyan friss megjelenésű, viszont a szerzője igencsak híres, tett már le az asztalra maradandó történeteket. Megkockáztatnám, hogy a Kísértetház c. regénye már klasszikusnak tudható be. Nekem ez volt az első könyvem tőle, hiába ismerőseim évek óta tartó noszogatása, hogy vegyek már kézbe tőle mindenképpen egy könyvet. Persze nem a nemakarás volt az oka, csak ismét így alakult. De végre eljött a pillanat, és Allende számíthat a további közreműködésemre is! :-) Gyönyörűen ír, még a hosszadalmas részletekbe menő (mert abból van bőven) leírásai sem unalmasak, hanem szárnyalunk vele a képzelet hullámain. Jó, ez picit giccses lett, de tényleg nagyon szépen ír.

Nagyon szeretem, amikor egy író olyan témához nyúl, amelyben személyesen érintett, és az adott témakörben íródott mű hátterében érezhető az alapos felkészültség, kutatómunka. Na itt pont ez a helyzet, és olvastam is az írónővel egy riportot, hogy rengeteg dolog ragadja meg Őt nap, mint nap, és ezekre a történetekre helyezi rá adott szakaszokban szinte az egész életét. Na valahogy így volt, persze nem szó szerint idéztem. De a lényeg, hogy nagyon alapos a munka, a történelmi háttér is nagyon korrekt, pontos módon van lefestve.

Zarité a főszereplője a történetnek, aki az 1700-as években rabszolgaként látta meg a napvilágot a karibi Saint-Domingue szigetén. Az egész történet körülötte forog, életét körbeveszi rengeteg ember, akik mind nagy hatással vannak sorsa alakulásában. Abban mindenképp szerencséje van, hogy gyermekként nem a cukornádültetvényre kerül, így a komolyabb, sokszor emberéleteket követelő munkától mentesül, ugyanakkor szerencsétlenségére Valmorain gazda házához kerül, ahol annak családjára kell éveken keresztül gondot viselnie, továbbá a gazda "igényeit" kielégítenie. Eleinte őszinte gyermeki mivoltában, később nőiességében is súlyosan bántalmazzák a fiatal leány, később asszonyt, de mindvégig úgy tűnik, hogy nagyon kemény fából faragták, az őt sújtó szörnyűségek mind erősebbé teszik. Erre az erőre nagyon nagy szüksége van, hiszen küzd szerelméért, méltóságáért, és ami a legfontosabb, maga és családja szabadságáért. Kitartása emberfeletti, és élete summázásaként megállapítja, hogy mindennek ellenére bizony jó csillagzat alatt született.

Attól teljesen függetlenül, hogy időben, térben, élethelyzetben teljesen távol van a történet, az írónő minden erőfeszítés nélkül sokat tanított a tartásról, a nőiességről és a hitről. Mindvégig a Gyökerek c. híres film pergett a szemeim előtt, ami szintén nagyon megragadott annak idején. A rabszolga felszabadításért folytatott küzdelem történelmi, politikai, emberi hátteréről, úgy gondolom, hitelesen és alaposan tudhatunk meg többet. Tényleg nem értem, hogy maradhatott ki az életemből eddig Allende, de mint fent is ígértem, nyilván másképp lesz ezután.

4,5/5

Geopen Kiadó, Budapest, 2012
Fordította: Dornbach Mária
Eredeti cím: La isla bajo el mar
479 oldal
Erika
Csatlakozva Nima kezdeményezéséhez, egyben játékához, amelyet rendkívül jó ötletnek tartok, és ezúton is csókoltatom őt ezért, én is felteszek egy találós kérdést jelenlegi olvasmányomat tekintve. Nyeremény ugyan nem társul hozzá, de szerintem tényleg jó móka!

Nem a szó szoros értelmében vett klasszikus szerzőről van szó, de kétségtelen, hogy a latin-amerikai irodalom kiemelkedő egyénisége. Főszereplője általában a NŐ. Évek óta készülök olvasni tőle, de valahogy eddig kimaradt. Magyarországon, ha jól tudom, 10-11 könyve jelent meg, jelenlegi a legutolsóként kiadott regény. Jelen könyve rendkívül friss, 2 hete hallottam róla először, viszont máris magával ragadott. A buja őserdőben élő ültetvényesek, azok rabszolgái hányattatott életéről szól nagyvonalakban, és már az első harmadában magával ragadott az elbeszélés varázsa.

(Tanfolyamon mellettem ülőnek csitt!!!!)
Erika
Na jó, bármennyire is imádom Kálmán bácsit, és órákat üldögélnék egy kandalló mellett a foteljánál, hallgatva történeteit, azért muszáj őszintének lennem. Be kell látnom, hogy az eleje dögunalom volt a számomra, majdnem feladtam (mint mostanában sok mindent), de szerencsére kitartottam, és még így is max. pontot könyvelhetett el magának. El vagyok kényelmesedve a könnyed olvasmányok miatt, úgyhogy tényleg kell egy kis idő, amíg az ember agya, szeme, szíve rááll erre a kacifántos fogalmazásmódra. Kálmán bácsi humorával pedig egyébként az égvilágon semmi gond nincs, azt simán vettem.

Miről is szól a történet? Nyilván szinte mindenki hallott már a könyv címéről, de pl. én azok táborát erősítettem, akinek ez a klasszikus IS kimaradt az életéből. Sajnos. De teljesen másra számítottam, hogyha persze egy címből jelentős következtetést lehet egyáltalán levonni. Nem is feltétlenül Noszty Feri van a középpontban, hanem az őt körülvevő, támogató szélhámos társaság, akiknek néha már úgy tűnik, egyetlen életcéljuk, hogy a fiúval valamit kezdeni tudjanak, mert ő magától aztán képtelen két épkézláb cselekedetet megtenni. A másik fontos dolog, hogy a célok között a busás anyagi haszon is jelen legyen, nehogymá' dolgozni kelljen ennek a drága , selymes kezű ifjúnak. :-) Próbálkoznak ők mindennel, aztán szerencsétlen Tóth Mari akad a horogra. Pofátlanságuk, ötlettáruk gazdagsága hihetetlen, ettől függetlenül jókat derültem közben, bármennyire is drukkoltam, hogy ne a szélhámosság győzedelmeskedjen.

Mikszáth ebben a művében is fergetegesen tekergeti a szálakat, mindent megmozgat annak érdekében, hogy az olvasó azt se tudja, most akkor hányadán is áll!? De ez így jó, ettől olyanok a könyvei, amilyenek.












Szuper volt, ha lehet ilyen szót használni egy ilyen nemes, számomra nagyon értékes írás jellemzésére. A szerelmi vonal miatt rögtön, vagyis azon nyomban, de tüstént visszaszállnék az időben!! (na jó, csak egy része miatt...) :-) Merthogy amolyan irulós-pirulós, szoknyalebbentős, ráncigazítós az egész románc. Nem a mai „csapjunk bele a lecsóba” szintet hozza… Hihetetlen élettapasztalat, a már sokszor említett ízes humor és az igazságosság feltétlenül jellemző könyveire (az eddig olvasott 2 alapján).

Muszáj megemlítenem negatívumként, hogy ebben a kiadásban söprögetni lehetett volna a helyesírási hibákat, rengeteg volt és nagyon zavart.

egyértelmű 5/5

STB Könyvek, 2008