Erika

Na ő az a könyv, ami még az előzőnél is jobban tetszett. Totálisan az én könyvem, az biztos! Megint egy olyan történet, ami simán megtörténhet a való életben is, feszeget egy csomó fontos élethelyzetet, erkölcsi kérdéseket.

Jasmine egy nagyon jól menő cégnél társtulajdonos, életét sokkal magasabb színvonalon élheti, mint sok embertársa, ám egyik pillanatról a másikra üzlettársa kiszúr vele és munka nélkül marad. Anyagi gondjai nincsenek, viszont olyan ürességgel találja szemben magát, amellyel nem nagyon tud mit kezdeni.

Genetikai betegséggel küzdő nővérét szeretné istápolgatni, de rá kell jönnie, hogy azzal nem segít neki, ha minden lépését folyamatosan felügyeli, csak úgy tudja támogatni, ha hagyja, a saját lábára álljon.

Egyéb napi tevékenység híján depresszióba esik, és leginkább várt foglalatossága, hogy a hajnalonta hazaérkező, rádiósként dolgozó szomszéd részeg dühöngéseit nézze végig, amolyan kukkoló üzemmódban, elsötétített ablakok mögül.

A sors fintora, hogy temperamentumának köszönhetően a férfi is elveszíti munkáját, így majdhogynem egy cipőben járnak. Két addig különösen tevékeny, túlontúl is energikus ember ott találja magát egymással szemközt, csak egy utca választja el őket, és mi mást tehetnének, mint egymás életét "boldogítsák".

Jasmine unalmában saját kertjének építésébe kezd, miközben a szemben lévő kertből adja neki az utasításokat a nagyokos. :D Pillanatonként csapnak össze az indulatok, de közben valahol már el sem tudnák képzelni a napokat ezek nélkül a színfoltok nélkül. Jobb pillanataikban együtt elemzik ki az utcában lakókat, és próbálják kideríteni a lakóközösség titkait. Mint két pletykás vénasszony. :D

A két ember a hosszú hetek alatt folyó mély filozófálgatásaik közben gyökeresen megváltozik, ahogyan a lány kertje is. Egymás terapeutájává válnak, bár kapcsolatuk mindvégig erősen ingadozó, hiszen két különbözőbb ember nem is létezhet a földön. :)

A férfi megtanulja, mik az igazi értékek az életében, hogyan tisztelje, fogadja el a másikat, Jasmine sok más mellett pedig arra jön rá, hogy szeretheti, segítheti úgy is a nővérét, hogy nem fojtja meg őt a szeretetével, gondoskodásával.

A történet nagy része elég szomorú, mégis sokszor pont a nevetéstől folytak a könnyeim. Ez a két ember valami hihetetlen páros, jobb "társra" nem is találhattak volna.

5/5***

Athenaeum Kiadó, 2015
Fordította: Szieberth Ádám
Eredeti cím: The Year I Met You
350 oldal

Erika
Ahern történeteinek egyre nagyobb rajongója vagyok. Nem most olvastam ezt a könyvet, kb. 2 hónapja, de utána rögtön elővettem a másikat is, annyira a hatása alá kerültem. Amellett, hogy nagyon olvasmányos mindegyik eddig olvasott könyve, ő is szeret mélyreható, fontos témákat feszegetni. Úgyhogy látatlanban is gondolkodtat minket, miközben szinte felhőtlenül szórakozunk.

Ez egy levélregény. Főként Rosie és Alex között, akik gyermekkori, elválaszthatatlan jó barátok. Végtelenül romantikus, és sok minden a képzeletünkre van bízva, viszont megvan az a nagy hátránya is, hogy a mimika, a tekintet nincs benne. Sokszor eszembe jutott a mai túlpörgött virtuális világ is, ahol csak írogatjuk a másiknak az egymás hegyére-hátára a leveleket, amit a másik meg folytonosan félreért, és így telnek el évek óriási félreértésekben.

Így van ez valahogy ezzel a furcsa kis párral is. Hol sírhatnékom volt, hol a nevetéstől töröltem a könnyeimet. Mert évtizedek telnek el, és ez a két ember éli az életét. Külön. Pedig együtt kéne.

Alexnek viszonylag jobban megy sora, Rosie viszont folyton fennakadásokkal küzd, úgy vonzza a bajt, a problémás embereket, mint molylepkét a villanykörte. Van, amikor kontinens választja el őket, de kapcsolatukat nap mint nap leveleken keresztül fenntartják, és sok mindent kimondanak, megosztanak egymással, de a legfontosabbat nem.

Házasságokat kötnek, gyermekeik születnek, folyamatosan változnak az életesemények, de legbelül egyvalami mindig ugyanolyan erős marad.

Igazából nagyon életszerű volt az egész történet, talán ez a hitelesség az egyik erőssége a könyvnek. De természetesen a karakterekért is nagyon odavoltam. Szuper kis könyv ez!

5/5

Athenaeum Kiadó, 2013
Fordította: Morcsányi Júlia

Erika
Mivel nagyon is érdekel a gasztronómia, annak háttere, az alkotók élete is nagyon vonz. Vannak kedvenc szereplőim a témában, de be kell valljam, hogy Bourdainról eddig még nem hallottam. Sajnálom, mert érdekes egy személyiség.

Az író most valahogy más szemszögből közelíti meg a konyhát, mint amit eddig megszoktunk. Szó szerint hátulról és a legaljáról, ahonnan ő is kezdte. Pályafutását szinte az első napjaitól nyomon követhetjük ebben a könyvben. Nem takargat, nem kendőz el semmit, az arcunkba vágja, amiről lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudnánk!? Mert nagyon sok esetben minket is érint. Abban senki sem kételkedik nyilván, hogy amit elénk tesznek egy étteremben, abban benne van a szíve-lelke a szakácsoknak, vagy más...

A könyv nem csak a leplet rántja le a kimondatlan, háttérben zajló dolgokról, hanem segíteni is akar. A sok káromkodás, a nyomasztó életút alakítgatás mellett hasznos tanácsokkal is ellátja az olvasót. Akár ha arról van szó, mikor és hol együnk halat, vagy akár hogyan válhatunk profi szakácsokká, séfekké, ha esetleg úgy adódna kedvünk. Nem tudom, hogy a könyv elolvasása után megjön-e a kedve valakinek, de hátha... :D

Nem vette el a kedvem az étterembe járásról, de mindenképpen másképp nézek mindenkire és mindenre! :D

4/5

Tericum Kiadó, 2014
Fordította: Gimes Katalin
372 oldal
Erika
Hűűűűha!!! Nem is tudom hol kezdjem. Valami egészen másra számítottam a beharangozók alapján, a borítója is olyan kis komolynak tűnik, de semmi nem volt összhangban a vártakkal. Tulajdonképpen kb. a tizedik oldal után abba akartam hagyni. Akkor még csak az írói nem létező képességek miatt, aztán később pedig a két főszereplő mérhetetlen kínlódása miatt.

Azon túltettem magam, hogy szerintem ez már egy végtelenségig lerágott csont. Itt most kapásból fel tudnék sorolni minimum 10 könyvet, amiknek ugyanez, de szinte tényleg ugyanez a témája. Azzal talán nem is lenne gond, hogy hasonló témában születtek már könyvek, de valami plusz nagyon hiányzott.

Miről is szól a történet? Tessa tapasztalatlan, rendkívül konzervatív lányként első évét kezdi meg az egyetemen, Kollégiumi szobatársa révén szinte rögtön összetalálkozik annak baráti társaságával, akik mindannyian igen különösen néznek ki, főként az eddig jóval visszafogottabb életet élő lány szemében. Még ebből a társaságból is kitűnik a punk Hardin tele tetkókkal, piercinggel, akivel úgy tűnik, az első pillanattól fogva ellenségek lesznek. Rögtön szikrázik a levegő köztük, amihez nem kell sok idő, hogy kiderüljön, pont a vonzalom miatt.

Innentől én nem nagyon tudom ragozni a dolgot, mert az ordibálásaikon (amitől már nekem fájt a fülem komolyan), aztán a békülős szexen kívül nem történik semmi más. Kerülgetik egymást, mint macska a forró kását, szép szó csak ha szexről van szó, akkor hangzik el köztük. Furcsa egy pár, és igazából még Hardint valahol kedveltem is, bár falra másztam már én is a hangulatingadozásaitól, de a csaj??? Hú, ő kiborított teljesen. Nem mondom, hogy sejtettem a végét, mert én is meglepődtem, de hogy ennyire naiv legyen valaki, amikor a szeme előtt zajlanak gyanús események??? A karaktere sem volt hiteles, hiszen az elején olyannyira szűziesnek akarta láttatni velünk az írónő, ehhez képest elég hamar "átváltozott" minden értelemben. :D

Többször kiakadtam a könyvre, ennek ellenére mégis rettentő kíváncsi vagyok, hogy milyen folytatást hoz ki ebből az írónő. Egyszerűen elképzelésem sincs, de nagyon várom! :D

3/5

GABO Kiadó, 2015
Fordította: Gondáné Kaul Éva
Eredeti cím: After
498 oldal
Erika
Azt is a kánikulának tudom be, hogy egy őrült pszichopatát a szívembe zárjak. :-)

Joe Goldberg egy picike East Village-i könyvesboltban eladó, ahol éli a kis magányos életét, de azért mindennap vár az igazira. Aki nem is tétlenkedik, hiszen egyik nap ott áll az F-H könyvespolcnál, és szinte azonnal el is kezdenek flörtölni egymással. Intellektusukat bizonygatják látatlanul egymásnak, és úgy tűnik, tökéletesen passzolnak e téren is egymáshoz. Ó, bocsánat, ezt csak Joe hiszi, mivel Beck inkább csak szimplán kedves a fiúval.

A fiú módszeresen térképezi fel a lány egész életét annak okostelefonja, közösségi oldalakon lévő profiljai, levelező rendszereken való jelenléte alapján. Egyik napról a másikra betéve tud mindent a lányról a legapróbb részletekig. Célja nem más, mint hogy a lány maga is rájöjjön, ők egymásnak lettek teremtve.

Céljai elérése érdekében semmitől nem riad vissza. Mégis szeretjük!

Egy beteg ember döbbenetes rajongása van megírva nagyon feszes tempóban. A döbbenetes pedig az, hogy simán el tudnám képzelni, hogy ez a valóságban is megtörténhet. (Sicc!)

A történet nagyon szubjektív és még csak észre is alig lehet venni. A nap huszonnégy órájában követhetjük nyomon élő közvetítésként a Joe-ban lezajló reakciókat, gondolatokat, érzelmeket. Mindent megmagyaráz, és komolyan, én elhiszem neki és még igazat is adok a legtöbbször. A végén meg a fejemet fogom, hogy normális vagyok-e? Ezt egyértelműen az írói zsenialitásnak tudom be.

Olvastam olyan véleményeket, hogy nagyon meglepő fordulat történik a végén, bla-bla. Na én erre számítottam, ehhez képest szerintem totál egyértelmű, hogyan alakul a románc. Ez amúgy nem hátrány, mert szerintem így is szuper jól megírt, csavaros történet, csak rossz volt erre várni.

4,5/5

Alexandra Kiadó, 2014
400 oldal
Erika
Az óriási kánikulában jól esett ez a borzongató, sejtelmes kis regény. Rögtön az elején felborzolja már a kedélyeket, amikor Ruth és férje, Michael felújítandó házuk alatt egy furcsa holttestre bukkannak.

Tigh na Mara, a tenger háza a Hebridákon, Skócia észak-nyugati részén lévő szigeteken található. Nagyon régen paplak volt, és úgy tűnik, most érkezett el pont a fiatal pár életében az ideje annak, hogy az évtizedek alatt alátemetett titkok végre felszínre kerüljenek.

Furcsa holttestet említettem. Igen, hiszen hosszas "nyomozás" után el kell fogadniuk a tényt, hogy egy sellő maradványaira bukkantak. Ruth számára nem újdonság maradványokat boncolgatni, vizsgálgatni, hiszen hüllők testfelépítését ábrázolja egy készülő könyvbe. De a jelenlegi helyzet első pillanattól fogva bizarr, úgy tűnik, kísértetek riogatják éjszaka, ráadásul a saját magában elnyomott frusztrációkkal is kezdeni kéne valamit.

A történet két szálon fut, visszarepülünk időről-időre sok évtizeddel előbbre. Megismerkedhetünk Alexander Ferguson tiszteletessel, aki a házat lakta, és valószínűleg sokkal többet tud ezekről a titkokról. A tiszteletes is mélyen tanulmányozta anno a sellők életét, már ha egyáltalán léteznek, mert természetesen megoszlanak a vélemények. A hívek próbálják figyelmen kívül hagyni a tiszteletes furcsaságait, de eljön az a pont, amikor már a megszállottság látszatát kelti.

Igen, mint ahogy az lenni szokott, összekapcsolódik jelen és múlt, de ez a belső birkózás vajon milyen irányba fog haladni, segít például Ruthnak megvívnia a csatáit, kigyógyul pánikbetegségéből, amelyet az életre kelt ház is csak még jobban plántált benne?

Gifford mesél nekünk egy jót legendákról és mítoszokról, gondoskodik róla, hogy végig izgalomban tartson, de azt hiszem, erről a borító is árulkodik.

4/5

General Press Kiadó, 2015
Fordította: Kiss Ádám
304 oldal
Erika
 "Ki tudjuk váltani az emberi kezet! Egyszerűen kicserélhető!
... 
Csak a Jóisten tudja, mi lesz ebből."
És most már mi is... Döbbenetes volt a kezemben tartani egy 21. századi nyomdában kinyomtatott, frissen illatozó könyvet, miközben a könyvnyomtatás kezdeteiről olvasok.

Annak idején a szakdolgozatomat is hasonló témában írtam, csak magyar vonatkozásban, és emlékszem, ahogy egyre mélyebben ástam magam a témában, utána teljesen más szemmel néztem a kézben tartott könyveimre. Olyan természetesnek tűnik leemelnünk a polcról egy kötetet, miközben elődeink szinte az életüket adták azért, hogy ma itt most ilyen profi nyomtatványokat vehessünk kézbe.

1450-et írunk, amikor is Peter Schöffer, a könyvmásoló olyan lehetőséget kap, amely egyszer adódik egy életben. Könyvmásolóként felfelé ível a karrierje, így Párizsban képeztetheti tovább magát. Álmai egy pillanat alatt szállnak el, amikor apja utasítására ott kell maradnia Mainzban. Inasként kell dolgoznia egy koszos műhelyben Gutenbergnek. A könyvektől ugyan nem állnak messze, de egy teljesen új, a sokszorosítást forradalmasító, szigorúan titkos eljárásról van szó. Kölcsönös egymásrautaltságról, függésről van szó, így Peter kénytelen engedelmeskedni mostohaapjának, akinek tartozik ennyi tisztelettel, bármennyire is megszakad a szíve az elszalasztott lehetőségek miatt.

Johannes Gutenberg
(
http://rationalargumentator.com/gutenbergaward.html)
Hamar kiderül, hogy Gutenberg mellett dolgozni rendkívül eklektikus, sokszor már a szélhámosság jelzője illik inkább rá. A mester hite és elszántsága mégis felpezsdíti a műhely életét, az ott dolgozók is mindannyian elkezdik látni azt a csodát, amit a mester hosszú időn át próbált elébük vetíteni, de ők csak a piszkos ólmot, a tintát, a hőséget érzékelték sokáig. Egyre inkább rájönnek, hogy a világ meg fog változni a kezük munkája által, ennek tudatában pedig egyre nagyobb erőre tesznek szert. Szükségük is van rá, hiszen Mainzot érseki átok sújtja és ez merőben megváltoztatja mindenki életét. Kibékíthetetlen ellentét van az érsek és a polgárok között, az addigi kiváltságok mind visszavonásra kerültek.

Peter Schöffer
(http://usite.hu/x/12440)
A kezdeti menekülési kényszer Peterben egyre inkább alábbhagy, szkepticizmusa leomlófélben, és már őt is csak az a fantasztikus dolog éltetni, ami ennek a bolond öregembernek a szeméből sugárzik.

Bár először megrémültem, hogy valami száraz történelmi irományt fogok forgatni a kezeim között, de már az első oldalaktól kezdve beszippantott, teljesen átjárt az az izgalom, amit ezek az emberek ott a piszkos műhelyben átélhettek egy csapatként, mindenki a közös célt tartva szem előtt.

4,5/5

General Press Kiadó, 2015
Fordította: Tóth Bálint Péter
464 oldal


Erika
Volt egy időszak, amikor láncszerűen faltam a krimiket, aztán most egy jó ideje a közelembe sem került egy sem. Valószínűleg ezért is esett most ilyen jól, na meg jó is a könyv.

Az E/1 módban megírt első szerzős történet az elejétől lefoglalta a figyelmemet, amire mostanában kevés könyv képes. Nem mondom, hogy őrült tempóban kezdett, később sem pörög fel valami nagyon, de én kifejezetten szeretem a lassan csordogálós (nem unalmas!), épp megfelelő módon adagolt izgalmakkal megírt történeteket.

Főszereplőnk egy kissé totyakos, a kényelmesebb fajtához tartozó ír felügyelő, Benedict Devlin. Jól indul a karácsonya a rendőrségnek, hiszen pont az ünnepek előtt találnak rá Észak- és Dél-Írország határán Angela Cashell megkínzott, megbecstelenített holttestére. A lány egy szintén helyi lakosú, bár eléggé problémás család tagja volt.

Túl sok nyom nem áll rendelkezésükre. Csak egy gyűrű és egy fénykép, amiből kiindulhatnak, a többi szál, amin elindulhatnának, csupán szóbeszédnek tűnnek, de nyilván nem hagyhatják figyelmen kívül. A nyomozást nehezíti a család problémás volta is, akik inkább csak hátráltatják a nyomozást, minthogy segítenének.

Pár nappal később még egy haláleset történik, ami szintén gyilkosságnak tűnik, és egyébként is egyre több furcsaság történik lakóhelyükön, amelyek akár összefüggésben is lehetnek egymással, de egyelőre széttárt karokkal, értetlenül állnak a történtek előtt.

A felügyelő saját családi életében is nehézségek lépnek fel. Mindennapjaiban felsejlik egy, a múltban történt rémálomszerű esemény, amely megnehezíti feleségével is a kapcsolatot. Ilyen körülmények között kell helytállnia a nyomozás során is, a dolgok pedig egyre csak kuszálódnak.

A fél pont levonás azért, mert bár tényleg tetszett ez a lassú folyású történet, azért egy nagyon-nagyon picit néhol fel lehetett volna gyorsítani, tényleg éppen hogy egy cseppet. Másrészt bármennyire szerettem én ezt a Benedict Devlint, mert tök jó ember stb., azért a valóságban szerintem igen hamar kinyírták volna. Pici edzés, nála is egy kicsit gyorsabb reakcióidő elkélt volna. De így is ő volt a kedvencem! :D

Egyértelműen a borító keltette fel elsőre a figyelmemet, ami szerintem tökéletesen illik a könyvhöz. Az egész nagyon finom, elegáns (már ha lehet egy krimire és borítójára ilyen jelzőt aggatni). Tetszett, na! 

4,5/5

GABO Könyvkiadó, 2015
Fordította: Fazekas András
355 oldal
Erika
Nagyon drukkoltunk, hogy a kiadó folytassa a Macskadetektívek sorozat megjelentetését, mert nagyon szeretjük. Igen, én is, hiszen én vagyok minden gyerekeknek szóló könyvnél a meózó, egyelőre én választom ki, mik kerüljenek rá könyvespolcaikra. Ez egyértelműen hiányozna!

Mister Moonlight és a csapat többi nagyon vicces tagja ismét megoldatlan bűntény előtt állnak, és csakis ők lehetnek arra alkalmasak, hogy felderítsék a rejtélyt.

Egy nagyon értékes arany macskaszobor tűnik el De Bouillonné otthonából. Az özvegyasszony története a kezdetektől sántít, egyértelmű a banda számára, hogy titkol valamit. A csapat nem tétovázik, rögtön munkához lát, és nyilvánvalóan egy csomó akadályba ütköznek, de természetesen sikerre viszik a történet végét.

Továbbra is Finci Le Brie a kedvencünk, a pufók kis mezei egér. :) De azért lehet is válogatni bőven kedvenceket, hihetetlen figurák vannak ebben a szuper csapatban. :D

Itt a nyári szünet, úgyhogy rajta, nyugodtan szerezze be mindenki kisiskolás gyermekének, garantáltan jót lehet rajta szórakozni gyereknek, szülőnek egyaránt. :)

A sorozat első két részéről itt és itt írtam.

5/5

Ciceró Könyvstúdió Kft.
Fordította: K. Szabó Anita
Eredeti cím: Chi ha rubato il gatto d'oro?
122 oldal