Gondolkodtam, hogy vajon Chevalier írhat-e olyat, ami nekem ne tetszene? Nem tudom. Valószínűleg már nagyon elfogult vagyok vele, mert eddig mindig könyvét faltam. Ezt is! (Közben elolvastam Csenga Isten teremtményeiről szóló bejegyzését! :-) Nem csodálkozom, hogy megint hasonló állásponton vagyunk!)

A történetben szereplők élete egy temető körül forog. Nagyon sok jelenet, lényeges mozzanat itt zajlik.

Két család életéről van szó. A Waterhouse és a Coleman család élete Viktória királynő halálával végleg és nagyon mélyen összefonódik. Főként a két lány, Lavinia és Maude barátsága figyelemre- és említésreméltó, akik a sírkövek között kötnek életreszóló barátságot. A két család gyökeresen eltér minden tekintetben egymástól. Az egyik (Waterhouse) nagyon komolyan és mélyen követi a viktoriánus hagyományokat, a másik (Coleman) pedig a modern társadalom felé fordul, annak minden vívmányát próbálja magáévá tenni, ebben elsősorban Mrs. Coleman a zászlóvivő, aki a szüfrazsettek élharcosai közé is bekerül.

Ahogy telik-múlik az idő, a lányok is szinte nővé cseperednek. Az új évszázad által hozott nagy változások a két család, illetve a két lány életét sem kerülik el. Remek korrajz is egyben a könyv, betekinthetünk a nők jogaiért (elsősorban szavazati) vívott harc kibontakozásában.

A történetet az írónő mindig más szereplő szemszögéből írja le. Szimpátiám ide-oda ugrált a szereplők között, bár Maude vitte a pálmát. Ő mindvégig megragadott a nyílt, őszinte, individuális szerepével.

Nagyon sok humor van a könyvben, de tragédiákban sem szűkölködik. Összességében fordulatos, meglepetésekkel teli, nagyon klassz könyv!

Kizárt, hogy ne legyek az elsők között az írónő következő könyvének megvásárlásánál!!! :-)