Erika
Jelentem, van egy új kedvenc könyvem! Bár ismét nem túl szívderítő történetet sikerült választanom, ez nem von le semmit az értékéből.

Vida Winter ünnepelt, sikeres író. Az életéről senki nem tud semmit, ugyanis akárhányszor kérdezik, Ő annyiszor ad elő különfélébbnél különfélébb, kusza történeteket. Ám eljön egy pillanat, amikor úgy dönt, felkéri Margaret Leát, hogy írja meg életrajzát.

Margaret magányos életet él. Édesapjával dolgozik egy nem túl nagy forgalmú antikváriumban, így sok izgalom nem éri az életben. A legizgibb történés, amikor édesapja aukciókon rálel számára egy régi kéziratra, mivel rég elhunyt írók életrajzát bújja, illetve azokat önti sorokba.

Az új munka, megbízatás által rengeteg rejtéllyel találja szemben magát. Teljes erővel beleveti magát a kutatásba. Az első, amivel szembesül, hogy az írónő regényében a címből is kitűnő tizenhárom történetből csak tizenkettő szerepel. Hol a tizenharmadik? Miről szól? Margaret feladata már-már rögeszméjévé válik: ezt a tizenharmadik történetet "megtalálni".

Tanúi lehetünk, ahogy a két nő munkakapcsolata átvált szinte már barátságba, Egyre szorosabb, bizalmasabb kapcsolatba kerülnek. Eközben Margaret életébe is bepillanthatunk. Abba az életbe, ami szintén nagyon "lyukacsos", sok részlet hiányzik. Pont azok a részletek homályosak, hiányoznak, amelyek segíthetnének megérteni neki, ki is Ő, honnan jött, hová megy? Folyamatosan szembesülnek saját múltjukkal, titkolni próbált hibáikkal. Ki nem mondva, egymást segítik elérni kinek-kinek a maga célját!

A könyv dúskál a csodaszép gondolatokban. Rendkívül színesen tárja elénk a szerző a megformált világot. Elmerültem benne, a külvilág szinte megszűnt a könyv olvasása közben. Amikor már sokadszor esett le az állam a meglepetéstől, azt gondoltam, most már nem jöhet semmi új fordulat. De akkor ismét elgurult a tantusz!

Nem csodálom, hogy sokat említi Jane Eyre-t. Szinte ugyanabba a világba, életérzésbe repített el. Csendben megjegyzem, néha már picit sok volt az utalás. De efölött szemet hunytam! :-)

Szívesen ajánlom a könyvet! És bízom benne, hogy az írónő tollából kerülnek még elő hasonló szép történetek!

"Van valami különös erejük a szavaknak. Ha avatott kezek alól kerülnek ki, megbabonáznak. Úgy rátekerednek az ember végtagjaira, mint a pókháló, és amikor annyira elbűvölték, hogy mozdulni sem tud, akkor átszúrják a bőrét, behatolnak a vérébe, és elnémítják a gondolatait. És a belső énében csodákat művelnek."

5/5

Partvonal Kiadó, 2006
Fordította: Szaffkó Péter
454 oldal

7 Responses
  1. f-andi Says:

    Juhéjjjjjjjjj! Van közös kedvencünk! Mégsem olyan elveszett dolog ez!
    :-)


  2. Erika Says:

    Andikám! Szerintem ennél még jóval több közös kedvencünk van!!!! Pl. Selyem, Egy gésa..., Az időutazó..., Száz év..., A méhek..., Pí... Soroljam még???? Attól, hogy kettő nem az volt, attól még egy csapat vagyunk!!! :-)


  3. csenga Says:

    Era ezt szépen mondtad illetve írtad:-)))


  4. f-andi Says:

    Köszi Lányok/Asszonyok/Könyvmolyok!
    :-DDD


  5. geszti Says:

    De jó, hogy neked is ennyire tetszett! És az idézet is kedvenc, amit az értékelésedhez választottál! :-))))


  6. Erika Says:

    Szia!!! :-) Hazaértetek? Jó volt?

    Azt hiszem, ez a könyv szinte 100%-os volt, hogy tetszik!


  7. geszti Says:

    Szia! Igen, megvagyunk!!!:-))) Nagyon szép volt minden!!! (maradtam volna még)


Megjegyzés küldése