Mélyen felháborított, hiszen én ezekkel a bejegyzésekkel sokat és becsületesen dolgoztam. Irodalmi értékét most nyilván nem fogom itt mérlegelni, nem is amiatt bánt a dolog. Sosem állítottam, hogy hatalmas írói vénával lennék megáldva, de ezen a szinten is elvárom, hogy más ezt a munkát is tiszteletben tartsa, úgy ahogy ezt én is megteszem viszont.
Az történtekről folyó vitát itt lehet megnézni!
És akkor íme Nima posztja az esetről, aminek minden betűjével egyetértek, feleslegesnek tartottam újra megfogalmazni!
Blogok háborgó tengere - látvány a gumiszobából
Ez most nagyon ego-poszt lesz, akit nem érdekel, az ne olvassa. És akinek nem inge, az ne sértődjön meg, ha kérhetem.
Volt már, hogy besokalltam ezzel a blogolással. Jó szórakozás, meg minden, de mint mindennél, ennél is eljött az a pont, amikor meg kellett magamtól kérdezni, hogy miért is csinálom, azon túlmenően, hogy mindenképpen meg akarom osztani a gondolataimat a nagyvilággal. Elég sok válasz volt: azért, mert megszoktam, hogy amint gondolatom támad a könyvről, van hová leírnom; azért, mert rengeteg okos, érdekes, és kedves embert ismertem meg; azért, mert nagyon jó szórakozni a dizájnnal; és nem utolsó sorban azért, hogy nyoma legyen annak, miket olvastam - ez magam miatt, és azért is, hogy figyelmeztessek másokat sok-sok jóságra vagy rosszaságra.
Ami soha nem fordult meg a fejemben, hogy a recenziós példányok miatt folytassam a blogot. Szerintem azért lehet rólam tudni, hogy nem reszketek az ingyenkönyvekért, ha adnak, nagyon szívesen elfogadom, van, amiket különösen szeretnék, de ha nem jön össze reciben, akkor megveszem. Pont azért, mert akarom. Mindannyian tudjuk a régiek közül, hogy eleinte nem volt ez ilyen egyszerű, hogy beszórták közénk a könyveket, igencsak meg kellett dolgoznunk azért, hogy a kiadók tudjanak rólunk, emberszámba vegyenek, és lehetőséget lássanak bennünk.
Eleinte épp ezért is voltunk kevesen: színvonalas könyvesblogot vinni nem egyszerű dolog. Úgy írni könyvekről, hogy az mások számára is élvezhető legyen, olyan könyvekről írni, ami sokakat érdekel, vagy érdektelennek tűnő könyvekre figyelmet felhívni, ezekhez mind kell intelligencia, jó fogalmazási készség, és önálló gondolat, egy olyan sajátos látásmóddal, ami segít mindazt kiemelni, amit fontosnak láthatunk a könyvekben.
Ehhez képest a moly hozott magával egy blogdömpinget, ami nem tett jót a színvonalnak. (nem igazán érdekel, ha most valaki felháborodik, ez tény.) Mert tömegével jöttek létre könyvesblogok, aminek a nagy része nemhogy színvonalat nem hoz, de volt, hogy nem tartalmazott mást, csak borítót, fülszöveget. Jó esetben mindenki tisztában van a saját képességeivel, és fel tudja mérni, meddig terjed a tehetsége. Időközben mindannyian fejlődünk, én magamon is érzem, hogy másabb posztokat írok most, mint két éve. Végül is, nem igazán zavar a blogok léte, mindenki azt firkál a képernyőre, ami neki tetszik, nem kell néznem szerencsére, ha nem akarom, ráadásul azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy jó néhány nagyon színvonalas blog is létrejött ezzel együtt, ami sose született volna meg, ha nincs a moly.
Még az sem nagyon érdekelt, hogy egyre-másra jöttek létre a blogok csak azért, hogy hozzájuthassanak az ingyenkönyvekhez. A kiadó dolga, kinek adja, az meg már az ő baja, ha nem nézi meg, hogy kerül ki a vélemény, és nem érdekli, hogy vállalhatónak tartja-e a stílust (mivel sok esetben inkább csak az érdekli őket, hogy csakis jókat írjanak a könyveikről).
De az, hogy valaki arra sem veszi a fáradságot, hogy ha már kap recipéldányt, tömegével, akkor azt elolvassa, és nincs róla egy önálló gondolata, hanem másoktól lopkodja össze a posztja sorait, azt már felháborítónak tartom. Lehet ötleteket venni másoktól, előfordul, hogy valakinek a mondata eszébe juttat egy olyan szálat, amiről elfeledkezett, előfordulhat, hogy nem értjük az összefüggéseket, és más posztja megvilágosíthatja ezt, de akkor sem veszünk át egész bekezdéseket szó szerint másoktól, mert ez gerinctelen és tisztességtelen dolog. Ha hülye vagy, ne olvass, ha nincs önálló gondolatod, akkor ne akarj gondolkodni, és a másik hátán felkapaszkodni, mert úgyis lebuksz. Ha nem olvasod el a recipéldányokat, és azokról nem tudsz önállóan véleményt formálni, akkor ne vedd el más bloggerektől a lehetőséget, hogy megkaphassák azt a könyvet, amit a kiadók jóhiszeműen neked adtak oda.
Nem először röppent már fel a hír, hogy ez vagy az szó szerint lopkod másoktól, én is találkoztam már komplett bejegyzésemmel máshol, de ami tegnap történt, az kiverte nálam, meg sokaknál a biztosítékot. Hogy miért? Mert szerintem egyetlen önálló posztja sincs az illetőnek, nincs saját gondolata, amit meg nem másoktól lopott, az olyan értelmetlen, semmitmondó és bárgyú, hogy ezért nagyon kár blogot csinálni. Tisztán látszik, hogy az illető nem olvassa el a könyveket, viszont csak azért, hogy a kiadóknak betömje a száját, valamit odahány a blogra. Amit lopott, annak még értelme is van, amit meg ő próbált meg írni magától, annak meg semmi. "...nagyon érdekes volt a könyv. izgalmas volt, és érdekes. a történetszál nagyon izgalmas volt. egész végig izgultam, annyira érdekes volt a történet. " Nagyjából ez a színvonalnak közel sem nevezhető közlési módja. És igen, elszakadt nálam a cérna.
Ja, jó móka az ingyenkönyv, mert mekkora májerság, ha lehet vele villogni, hogy "én 15 kiadótól kapok könyvet ingyen", de akkor az a minimum, hogy megtiszteljük nem csak a kiadókat, de a másik bloggert, és leginkább az olvasókat, és nem verjük át őket a palánkon. Nem lopunk más bloggertől, mert nem illik, és ha nem tudunk írni, akkor meg nem erőltetjük.
ufff.
(az illető megkapta a posztom linkjét a blogján. lehet, hogy bunkóság, de van, ami mellett már nem bírok szó nélkül elmenni.)
http://nima.freeblog.hu/archives/2011/10/25/Blogok_haborgo_tengere_-_latvany_a_gumiszobabol/
Kaptál tőlem egy díjat :)