Biztos vagyok benne, hogy mindenki elgondolkodott már azon, milyen lenne egy felfoghatatlan mértékű lottónyeremény nyertesévé válni. Én nagyon sokszor, még úgy is, hogy életemben talán háromszor lottóztam összesen. :D De amint összeállítok egy gyors listát, a következő gondolat rögtön az, hogy vajon meg tudnám-e őrizni az ép elmémet? Képes lennék-e úgy folytatni az életemet, hogy "csak" az anyagi körülményeim változnának meg bődületes módon, de én magam nem? Szerintem ez képtelenség! És nem is tudom, hogy akarnék-e ekkora összeget nyerni, mert talán törvényszerű, hogy az ember belebolondul, ki így, ki úgy...

A történet főszereplője Jocelyn, aki egy teljesen hétköznapi kisvárosi életet él. Kissé unalmas, nem túl nagy választékkal rendelkező rövidáruboltot vezet, de ez így neki megfelel, még ha nem is túl boldog. Mégis, pont jó így. Férjével, gyermekeikkel is jól el vannak, de semmi különös.

Egy nap futótűzként terjed a hír a városban, hogy ott, náluk nyerte valaki ezt az őrült összeget. Jocelyn továbbra is járja a maga kis útját, mígnem egyik nap rápillant a szelvényre. A nyertes szelvényre...

Legnagyobb döbbenetemre nem tesz semmit, csak elrejti az óriási "kincset" rejtő papírost, és úgy tűnik, nem is szándékozik a jövőben sem kezdeni vele semmit. Elkezdődnek az idegőrlő gondolatfolyamok, az esélyek latolgatása, és hát persze, hogy a listák készítése is. De csak szigorúan elméletben. Tulajdonképpen most bármit megvehetne, amit csak akar, rég feladott álmait megvalósíthatná. Mindent, amihez pénz kell. Mégis eldugja.

Egy nap alatt olvasható történet, mégis ott marad bennünk még jó ideig. Rákényszerít, hogy gondoljuk át, mi mit tennénk? Képesek lennénk ugyanúgy tenni, mint ez a nő? Vajon nem rohannánk azonnal az első plázába, nem vásárolnánk azon nyomban minden utunkba eső üzletben? Aztán rögtön utána nem hívnánk fel a hozzátartozóinkat, hogy jöjjenek haza azonnal a munkából, örömhívünk van!? Nem tudom.

Mindannyiunknak vannak vágyai, listái, de vajon tényleg ennyin múlna, hogy megnyerjük-e a hozzá szükséges pénzösszeget? Akkor minden rendben lenne? Tudom, ezek közhelyek! De akkor is fontos kérdés. Jocelyn kicsit a példaképemmé vált!

Nem csodálom, hogy Delacourt Franciaország egyik legnépszerűbb írója! Nálam nagy kedvenc lett, és majdnem szívszélhűdésem lett, amikor megláttam, hogy a kisfiam ráborított egy pohár vizet. Mert gyönyörű (volt) is a kiadvány!!!!