Borító, cím, fülszöveg, mindent egybevetve garantálta, hogy kell nekem ez a könyv.

Nagyon nehéz témát dolgozott fel az írónő, amely felvet nagyon sok erkölcsi kérdést is. Persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a majd' eltelt 100 év különbséget sem.

Az Egyesült Államok keleti partvidékéről 1854 és 1929 között megszámlálhatatlan árvát szállították el vonaton a közép-nyugati országrészbe. Hogy kinek mi lett a sorsa, sokszor csak a csillagok állásán vagy a szerencsén múlott. Ki minek nevezi?

A főszereplő, Vivian Daly, az ír bevándorló is felkerül az egyik vonatra, amely New Yorkból indult útnak ismeretlen célja felé.

A történetbe a jelen korban csöppenünk bele Molly-n keresztül. A hányattatott sorsú fiatal lány, hogy elkerülje a javítóintézetet, munkát vállal egy idős hölgynél. Megbízása abból áll, hogy segít rendbe tenni a padláson lévő dobozok tartalmát. Az idős hölgy nem más, mint Vivian Daly.

Nagyon hamar megütik a közös hangot, így a közös munka sem esik nehezükre. Ahogy elmélyednek a rendszerezésbe, úgy tudnak meg a másik életéről egyre többet. Folyamatosan ugrálunk múltban és jövőben, szép lassan, nagyon szépen kidolgozva megismerjük Vivian zaklatott életét.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy törnek fel egyre inkább az idős asszony emlékei, mindennapjai, és mi is úgy leszünk egyre kíváncsibbak.

A történet tele van valós eseményekkel, mély emberi sorsokkal, amelyek szívbemarkolóak, tanulságosak, mélyen elgondolkodtatóak. Az árvák vonata nem valami képletes jelző, hanem valóságos jármű, amelyen névvel, történettel rendelkező gyerekek utaztak. Mindvégig izgulunk, hogy találnak-e szerető otthont, befogadják-e őket!? Családba kerülnek, mint szeretett gyermek vagy szolgaként kell továbbélniük életüket?

A padláson folyó látszólagosan értelmetlen munkának köszönhetően mindkét nő élete gyökeresen megváltozik.