Volt egy időszak, amikor láncszerűen faltam a krimiket, aztán most egy jó ideje a közelembe sem került egy sem. Valószínűleg ezért is esett most ilyen jól, na meg jó is a könyv.

Az E/1 módban megírt első szerzős történet az elejétől lefoglalta a figyelmemet, amire mostanában kevés könyv képes. Nem mondom, hogy őrült tempóban kezdett, később sem pörög fel valami nagyon, de én kifejezetten szeretem a lassan csordogálós (nem unalmas!), épp megfelelő módon adagolt izgalmakkal megírt történeteket.

Főszereplőnk egy kissé totyakos, a kényelmesebb fajtához tartozó ír felügyelő, Benedict Devlin. Jól indul a karácsonya a rendőrségnek, hiszen pont az ünnepek előtt találnak rá Észak- és Dél-Írország határán Angela Cashell megkínzott, megbecstelenített holttestére. A lány egy szintén helyi lakosú, bár eléggé problémás család tagja volt.

Túl sok nyom nem áll rendelkezésükre. Csak egy gyűrű és egy fénykép, amiből kiindulhatnak, a többi szál, amin elindulhatnának, csupán szóbeszédnek tűnnek, de nyilván nem hagyhatják figyelmen kívül. A nyomozást nehezíti a család problémás volta is, akik inkább csak hátráltatják a nyomozást, minthogy segítenének.

Pár nappal később még egy haláleset történik, ami szintén gyilkosságnak tűnik, és egyébként is egyre több furcsaság történik lakóhelyükön, amelyek akár összefüggésben is lehetnek egymással, de egyelőre széttárt karokkal, értetlenül állnak a történtek előtt.

A felügyelő saját családi életében is nehézségek lépnek fel. Mindennapjaiban felsejlik egy, a múltban történt rémálomszerű esemény, amely megnehezíti feleségével is a kapcsolatot. Ilyen körülmények között kell helytállnia a nyomozás során is, a dolgok pedig egyre csak kuszálódnak.

A fél pont levonás azért, mert bár tényleg tetszett ez a lassú folyású történet, azért egy nagyon-nagyon picit néhol fel lehetett volna gyorsítani, tényleg éppen hogy egy cseppet. Másrészt bármennyire szerettem én ezt a Benedict Devlint, mert tök jó ember stb., azért a valóságban szerintem igen hamar kinyírták volna. Pici edzés, nála is egy kicsit gyorsabb reakcióidő elkélt volna. De így is ő volt a kedvencem! :D

Egyértelműen a borító keltette fel elsőre a figyelmemet, ami szerintem tökéletesen illik a könyvhöz. Az egész nagyon finom, elegáns (már ha lehet egy krimire és borítójára ilyen jelzőt aggatni). Tetszett, na!