A történet kezdete 1949-ig nyúlik vissza, amikor egy connecticuti kórházban megszületik egy fiú ikerpár. Ugyanebben az időben pár kórteremmel arrébb szintén egy kisfiú lát napvilágot, aki pár órával a megszületése után meghal. Ez utóbbi gyermek szülei régóta fő támogatói a kórháznak, így talán emiatt vagy talán szimplán sajnálatból egy nővér úgy dönt, hogy az ikerpár egyik tagját a halott kisfiú helyére teszik. Az ikerpár szülei így abban a tudatban hagyják el pár nap múlva a kórházat, hogy az ő egyik gyermekük volt túl gyenge az élethez. Ezzel nekivágnak hosszú hosszú éveknek ezzel a tudattal.

Nat és Fletcher egymásról mit sem tudva cseperednek egészen naggyá, felnőtté. A történetben rengeteg alkalom adódik, amikor találkozhatnának, de az utolsó pillanatban mindig éppen csak elkerülik egymást.

Mindketten nagyon sikeresek a saját életükben. Iskoláikat remekül végzik, bátorságból, emberségből is jelesre vizsgáznak. Olyanok mint két iker. De ők erről még ekkor sem tudnak semmit sem.

Találkozásuk akkor következik be, amikor Natet gyilkossággal vádolják, és védőként a testvérét kéri fel. Nagyon jó barátság jön létre köztük, és ezt az sem árnyékolja be, hogy későbbi politikai nézetük teljesen ellentmond egymásnak. Mintha csak egy láthatatlan kötelék fűzné őket össze. De arról még mindig nem tudnak semmit. Természetesen a történet fénypontjaként eljön az a pont, amikor kiderül az igazság.

Én egy picit rövidebbre vettem volna, de persze semmi közöm az íráshoz, szerkesztéshez, de néha félre kellett tennem hosszúsága, részletessége miatt. Amúgy pedig a szokásos, fordulatokban gazdag, izgalmas Archer könyvről van szó.