Morwenna és Corwin egy furcsa nevű ikerpár. Egyébként nem csak a nevük furcsa...

A történetet a lány szemszögéből ismerhetjük meg. Azt a történetet, ami először "csak" egy szerencsétlen, ám furcsa balesettel kezdődik. Illetve elkezdődött az már jóval korábban, de ezt szép lassan ismerhetjük csak meg a könyv végére.

Gyönyörű helyszínen, a devoni szikláknál fekszik a Venton ház. Szinte odaköltöznénk azonnal. A hely árasztja magából az évszázados legendák, mondák, mítoszok hangulatát.

A történet, mint azt már említettem, egy tragédiával indul. John Venton, a család feje erősen ittasan lezuhan a parti sziklák tetejéről, és életét veszti. Minden jel erre utal, és ebbe bele is nyugszik mindenki. Feleségével való házasságuk mindennek volt mondható, csak boldognak nem. Mindketten mást akartak, ezekkel a különböző életcélokkal évről évre egyre távolabb kerültek egymástól. Ennek köszönhetően a feleség elég hamar rátalál a várva várt boldogságra egy másik férfi oldalán.

Az ikrek viszont... Gyermekkorukban is furcsa szerzetek voltak, felnőttkorukra ez még inkább elmondható. Egyikőjük sem találja nyugalmát, helyét a világban. Sodródnak az élethelyzetek, a világ különböző pontjai között, és egyértelműen keresnek valamit/valakit, de hogy mit, talán maguk sem tudják megfogalmazni.

Nagyapjuk felnőttkorukra is a düledező, romos házban maradt. Időnként meglátogatják, és tanulmányozzák a gyermekkoruk óta készülő térképét, amelyre a hely, a családjuk történetét festegeti folyamatosan. Van egy apró részlet a képen, amely a Corwinnak szemet szúr, és nem hagyja többé nyugodni.

Életük még bonyolultabbá, hajszoltabbá válik, egyre elszántabban, megrögzötten követik a jeleket, nyomokat, amelyek egy családi titokra deríthetnek fényt.

Két lehetőség van. Az egyik, hogy teljesen tönkremennek lelkileg, érzelmileg, ha egyáltalán van még lejjebb, a másik pedig, hogy rendezni tudják saját érzéseiket is, és talán minden megoldódik.

Nyomasztó könyv egy ikerpár életre szóló, mélyen elgondolkodtató kálváriájáról. A ház a világ peremén pedig mindig ott lesz minden titkával, örömével, tragédiájával együtt, de vajon őket hová sodorja az áramlat.

Nagyon különleges hangulatú könyv. Valóban nem vidám, de nagyon szépen van megírva. Érdemes a polcra tenni ezt a valóság és a fantázia között lebegő könyvet!

"Szép lassan elfelejtettük őt is, meg a többieket is. Nem egyik napról a másikra történt. Olyan volt, mint egy bőr levedlése: mintha hártyavékony gipszöntvényeket hagytunk volna magunk után a parti ösvényen, amelyek aztán kiszikkadtak, és szétporladtak a szélben."