Nagyon örülök a kiadó új kezdeményezésének, amelynek része ez a könyv is.

Több mint tíz éve szinte egy szuszra olvastam el az összes Vámos könyvet, szépen ott is sorakoznak a polcon. De valahogy az elmúlt években elkerültük egymást. Ezért is örültem nagyon, amikor a kezembe került egy régi kedvenc új könyve. :D

Már az első oldalak után megéreztem azt a valamit, amit annak idején is. Azt a barátságot, amivel Vámos Miklós fordul az olvasói felé. Színtiszta bizalom, jóindulat és őszinteség.

Én sosem érzek semmi nagy durranást Vámos könyveiben. Pont ez az egyik jellemzője, de semmiképp sem hátránya. Csak úgy egyszerűen papírra veti a gondolatait. Úgy tűnik, mintha minden erőlködés nélkül tenné ezt. És ezzel sem a feltételezést akartam kifejezni, miszerint semmi munka ne lenne mögötte. :)

Történeteket mesél szépen sorjában családról, barátokról, ismerősökről. Szomorúakat, vicceseket, életszagúakat. Bármelyikünkkel megtörténhetnek, megtörténnek, de nem tudjuk ilyen nyugodtan, szépen leírni, és mögé tenni azt a szellemet, amely a könyveit átjárják.

Miközben a személyes élményeken szórakozunk, remek kor- és társadalomképet is kaphatunk az említett időszakokról.

Anno az IBS-re is rengeteget jártunk a beszélgetős műsoraira, és egyik nap a buszon ülve arra eszméltem olvasás közben, hogy olyan, mintha nem is olvasnék, hanem mesélne a fülembe a régi, megszokott nyugodt hangon.

Minden sorát nagyon élveztem! Köszönöm!

Kérdezte egy ismerősöm - látva kezemben a könyvet -, hogy miről szól? Hát... Vámos Miklósról. Aki még nem "találkozott" vele, ezzel a kötettel nyugodtan elkezdheti, meg fogja ismerni.