Ez egyszerűen fantasztikus volt. Amikor olvasok valakitől valami katarktikus könyvet, utána szkeptikus vagyok, hogy lehetséges-e überelni vagy legalábbis ugyanazt a szintet elérni. Itt most ez történt, hiszen a Hosszú az út is totál levett a lábamról.

A helyszín a Salt Lake City-i repülőtér, az időjárás borzalmas, óriási hóvihar miatt a legtöbb járatot törölték.

Dr. Ben Payne a sikeres orvos a másnap tartandó konferenciára igyekezne haza, Ashley Knox pedig az esküvőjére. Teljesen idegenek, és nem is sejtik, hogy nemsokára mindkettejük élete összefonódik, és minden megváltozik, átalakul.

Szerencséjükre egy idősebb pilótát sodor az útjukba a sors, aki felajánlja, hogy magánrepülőjén elviszi őket. Ez a szerencse relatív és igencsak forgandó, hiszen végig a történetben ide-oda csapódik a szerencsétlenség felé, és mindvégig nehéz eldönteni, hogy most az ő pártjukon áll-e vagy sem?

Szerencsésnek tartanák magukat, ha előre tudnák, hogy egy magasabb hegy tetején Grover szívrohamot kap és lezuhan a repülő? Nyilván nem! Velük pedig ez történik.

Ahogy filmeken is szoktuk látni, hosszú-hosszú percekig síri csönd, és ha latolgatni kéne a túlélők számák, valószínűleg mindenki a nullára voksolna.

Aztán szép lassan élesednek a képek, és jó hírként konstatáljuk, hogy mindkét utas + Grover utálatos kutyája él.

Örülhetnénk, de minek is? Többezer méter magasan, hóval fedett hegytetőn arra ébredni, hogy bár túléltek egy repülőgépszerencsétlenséget, most mégis mihez kezdenek? Milyen esélyekkel élhetik túl akár a következő perceket is?

Mindkettejüknek vannak sérülései, de Ashleyé súlyosabbak, ő képtelen járni.

Ben tapasztalt hegymászóként szinte azonnal elkezd logikusan gondolkodni, terveket kovácsolni. Feladni semmiképp nem fogja, ebben biztos.

Soknak tűnő idő elteltével muszáj elindulniuk, bár a lány járásképtelen. Ben összeeszkábál a repülőgép maradványaiból egy rögtönzött szánkóféleséget, azon kezdi el húzni a lányt. Közben pedig röpködnek a mínuszok.

Rettenetesen hosszú út áll előttük, és ahogy róják a kilométereket, egyre inkább megismerkednek egymással. Muszáj valahogy tartani egymásban a lelket, és hamar kiderül, hogy nemcsak a környezet, az időjárás elemeivel kell megküzdeniük, hanem saját életük traumáit is fel kell dolgozniuk.

Ashley elég rámenős, már amennyire a hordágyáról erre képes, és folyamatosan faggatja Bent a családjáról, feleségéről, akibe - még ha vannak is feszültségek - halálosan szerelmes. Gyönyörű szépen beszél a nőről, Ashley pedig csak ámul, hogy ilyen is létezik? Így is lehet imádni egy nőt? Ő a vőlegényétől még csak hasonló érzelmeket, gondoskodást sem kapott soha. Kénytelen ő is elgondolkodni, hogy vajon tényleg ő az igazi?

Emberfeletti küzdelem az egész történet az elemekkel, az érzelmekkel, a mélyen megbúvó fájdalmakkal. Ezek közül elég lenne csak egy is, az is sok lenne. Egymásnak, egymáson segítenek, miközben nem tudják, mit hoz a következő pillanat.

A legvégén pedig jön egy olyan csattanó, ami álmomban nem jutott volna eszembe. És így minden összeállt, megoldódott! 

 

Na most tudom, hogy ez nyálas lesz, de a szerző tényleg a lélek húrjait pengeti, de valami olyan érzékenységgel, hogy belesajdul teljesen az ember szíve. Ok, befejeztem! :D

A filmből mozifilm is készült, ha jól tudom, 2017-ben.



5/5