Én nem is tudom, mire számítottam, de az biztos, hogy teljesen másra. Kolléganőm mesélt lelkendezve róla, de valahogy bennem más szereplők, más történet csapódott le hallomás után.

Britt-Marie egy halálosan idegesítő, kibírhatatlan idősödő nő, én mégis rajongok érte!

Azt gondolnánk, hogy nincs a világon olyan, aki elbírná viselni, hiszen kínos pedantériája a beteges szintet üti! Szoknyáján egy ránc sem lehet, pohárból inni poháralátét nélkül lehetetlen, és elképzelhetetlen, hogy ne szigorú szabályok szerint legyenek elrendezve az evőeszközök a fiókban. De számtalan hétköznapi szokás akad, amin képes kiborulni. Inkább úgy mondanám, hogy nincs olyan, amibe ne kötne bele, persze csakis udvariasan, az ítélkezés látszatát is kerülve. Elvégre nem vagyunk állatok...

Mégis, amikor bekerül egy közösségbe, ahol aztán halmozottan borulhat ki minden pillanatban százszor is, rádöbbentem, hogy már nemcsak én kezdek rajongani érte, hanem egy egész kisváros.

Férje elhagyta egy másik nőért, neki se kutyája, se macskája (még csak az kéne!!!), egyedül van, mint a kisujjam. Munkahelye sosem volt, ellenben végiggürcölte otthon a napjait, kiszolgálva imádott férje minden kívánságát. A munkaközvetítőnél azonban tapasztalat, képzettség híján nem tudnak neki egyelőre felajánlani semmit, várólistára teszik.

Ebbe ő egyáltalán nem nyugszik bele, elkezdi zaklatni szerencsétlen állásközvetítőt mindennemű irritáló, mégis nagyon vicces módon.

Végül - csakhogy megszabaduljanak tőle - felajánlanak neki Borgban egy gondnoki állást.

Amit Borgról tudni kell: egy koszfészek tele aluliskolázott, tökvakarós, "kapa a szájból" típusú bunkóval. :D Minden egy helyen, a mocskos helyi pizzériában található. Szó szerint minden. Szóval Britt-Marie számára egy igazán megfelelő terápiás hely. :D

A kisváros rajong a fociért. Bár a helyi csapat edzője nemrég meghalt, a fiatalok nem adják fel, továbbra is edzegetnek, meccseket néznek részeg, bódult állapotban, és várják a csodát.

Úgy tűnik, ez a csoda a nő személyében megérkezett a városba. Mindenki el van ájulva a másiktól, bár nem ugyanazon okokból kifolyólag.

Hihetetlen párbeszédek alakulnak ki, azokból pedig megdöbbentő helyzetek.

Amikor már Britt-Marie pontban 6-ra vár mindennap egy patkányt Snickers-vacsorára (csakhogy meg ne dögöljön éhen a falak mögött, ahol aztán rothadásnak indul), meg sem lepődünk.

Minden nap egy csoda, ami tartogat újabb meglepetéseket. A borgi atmoszféra megfertőz bennünket, és rabjaivá válunk.

A humor mellett ott van egy keserű, maró szomorúság is, mert valljuk be, a való életben nem lenne ez ennyire vicces. Pedig milyen jó lenne az ilyen kockába zárt, szigorú keretek között élő emberekben is meglátni az értékeket. Mert 1000%, hogy vannak benne mélyen elrejtve!

Szürreális és végtelenül szórakoztató volt az egész történet. Minden soráért odáig voltam! :D (és banyek, kimentem megnézni, hogy állnak az evőeszközök...) Ha!