Kikapcsolódásként szoktam hasonló jellegű könyveket választani, amikor nem akarok túl sokat gondolkodni, csak el akarok lazulni.
Vajon egy anya-lánya kapcsot el tud szakítani a távolság, az idő? Az anyák feltétel nélküli szeretetét megérzi a másik szelleme? Nem csak a folyamatos, gyermekkortól kezdődő és örökké tartó ölelések, tekintetek támogatják ezt a kapcsolatot?
Ha árvaként nőnénk fel, vajon minket is hajtana a nyughatatlan vágy, hogy rájöjjünk, kik vagyunk, honnan származunk, ki szült a világra bennünket? Úgy gondolom, mindenképp! Hiszen ez szerves része kell, hogy legyen az identitásunknak. De vajon, van-e az a határ, amelynél már megállunk, hogy innen már nem bírjuk tovább?
Párhuzamos történetet olvashatunk a jelenben és a múltbéli eseményekről is.
Rögtön a legelején egy levélbe tekinthetünk bele, amelyben ez áll "Gyermekemnek, akit nem tudtam megtartani...". Ez a mondat már önmagában megrázó, bármit is értsen alatta írója.
1874-ben vagyunk, amikor is megismerjük Agnest, aki a Perdita Hall intézet falai között nevelkedett, árva lévén. Sok mindenre megtanították, de vajon készen áll arra a harcra is, amely vár rá? Eltökélt szándéka ugyanis, hogy megtalálja az édesanyját.
Némi apró nyom áll csak a rendelkezésére, de ez éppen elég ahhoz, hogy nekiinduljon élete nagy kalandjának.
Konkrét elképzelése is van édesanyja személyét illetőleg, de hogy közelebb férkőzzön, óriási akadályokkal kell megküzdenie. Osztálybéli különbségek és a földrajzi távolság választják el őket egymástól.
Miután fény derül feltételezett édesanyjának a hollétére, hajóra száll és nyakába veszi a világot. Egyedülálló lányként olyan kalandokba keveredik, amelyeket lehet, hogy kihagyott volna, ha tudta volna előre. Londonon keresztül, Párizson át, egészen Ausztráliáig viszi a sors, kontinenseket szel át, mégsem adja fel, bár lehet, hogy már sokan megtettük volna...
4/5
Athenaeum, 2019
Fordította: Gálvölgyi Judit, Novák Petra
Eredeti cím: Stars Across the Ocean
450 oldal
Megjegyzés küldése