Az egészen biztos, hogy nem az ilyen jellegű könyvek állnak hozzám a legközelebb, viszont el kell ismernem, hogy a maga szórakoztató kategóriájában ez most kifejezetten jól esett. Valójában tényleg szórakoztatott, a szó szoros értelmében.

Chloe Madison hosszú ideje tartó párkapcsolata épp kiváló diplomájának átvétele napján hirtelen véget ér. A pasi még épp nyalogatja le a csokis keverőlapátot, amit a lány az ünnepre készített, miután bejelenti, hogy talált mást, úgyhogy kalap-kabát. A lányban iszonyatos düh forrong, gyilkosságon gondolkodik, de szerencséjére barátnője telefonon rábeszéli, hogy látogasson el Manhattanből egy hosszabb időre hozzá Sugar Creek-be, a kanadai határ mellett fekvő nyugodt kisvárosba, ahol kieresztheti a gőzt, felépítheti újra összetört életét.

Odaérkeztekor már munkája is van, egy idős hölgy, a Monroe család legidősebb tagjának a társalkodónője, házvezetőnője lesz. Kezdettől fogva elkerüli az unalom az életét, különösen emellett a nyugodni nem képes, ki tudja hanyadik fiatalkorát élő, visszaidéző hölgy mellett.

A kisváros rengeteg izgalmat rejtő életében jelentős szerepet játszik a Cupcake Imádók Klubja, amelynek tagjai heti rendszerességgel jönnek össze, hogy ínycsiklandozó finomságokkal kényeztessék magukat, megosszák egymás között receptjeiket, tanácsaikat. Közben persze a pletykák, szaftos hírek is megtárgyalásra kerülnek, de amolyan kedves kisvárosi módon. A város nagyon sok tagjával megismerkedünk a történet alatt, és egy kivételével mindenki imádni való. Aztán ott van Devlin Monroe is, a helység legszexisebb szabad prédája, mellesleg a kicsit flúgos idős hölgy unokája, másrészt pedig akivel Chloe első találkozása elég forróra sikerült a bevásárló központban. A későbbi találkozásaik sem lesznek kevésbé érzékiek, felfokozott hangulatúak. Közben pedig izgulunk, hogy mindenki amellett találja meg a párját, aki mellett kell, hogy az idős hölgy épségben kerüljön ki a legújabb ötletei megvalósításaiból, és néha irigykedünk, hogy néha jó lenne elvonulni jó pár hónapra egy kisvárosba, ahol a legnagyobb gond, hogy melyik recept kerüljön bele a szakácskönyvbe. :D

A történet szó szerint az első oldaltól kezdve kiszámítható, de nem is ez a lényeg, mert tényleg humorosan, érzékien van megírva, és csak egyszerűen élvezni kell az olvasását. Várom a következő három részt. Recepteket azért hiányoltam... :D