Igazából nem tudom, mi fog kikerekedni az értékelésemből, mert nem mondhatnám, hogy 100%-osan megértettem a történetet, sőt...

A könyv elején Bill bácsiról olvashatunk pár oldalon keresztül, akinek az élettörténete le is játszódik ez alatt a tetemes mennyiségen belül. Bill bácsi mindene az adakozás, fő életművének egy árvaház létrehozását tartja. Itt az ő szerepe le is zárul, nem is értettem, mi volt a lényege. Nem mintha a könyv egyébkénti lényegét érteném.

Bill bácsi megismerkedik egy fiatal orvossal, Arthurral, akiben az utódját látja. Később ő lesz az intézmény igazgatója. Itt sem ragadtunk le sokáig, hiszen színre lépett Alex, Arthur fia, aki szerelembe esik Lisával, a gyönyörű, fiatal lánnyal. A háború viszontagságai elszakítják őket egymástól. Évekkel később találkoznak, amikor is hatalmas meglepetéssel állnak szemben.

Szereplők tömkelege vonul fel az egész történetben, akik szerepét szintén nem nagyon értettem. Zavaros, kusza szálak folynak végig párhuzamosan, illetve keresztezve egymást a könyvben végig. Az egész történet egy katyvasz volt számomra, össze-vissza csapongó kitérőkkel.

Huhhh, nagy gondban vagyok. Nem szeretek lehúzni könyveket, de néha nem tehetek mást. Most is ilyen helyzettel állok szemben. Sajnálom az időt, amit rászántam az olvasására.