Kedves, bájos nő mosolyog vissza a könyvborító hátuljáról. Sarita Mandanna jelenleg Torontóban élő indiai írónő első kötetén vagyok túl. Illetve dehogy vagyok túl, még sokáig a hatása alatt leszek! Adott bőven gondolkodni valót.

Származásából adódóan mélyen érinti az indiai hagyományokat, kezdve a gyermekek születésétől az elhalálozásig, de természetesen nagy szerepe van a házasságkötéseknek, a föld megáldásának, szellemektől való megtisztításának és egyéb csiribiri dolgoknak. A középpontban egy asszony áll, akinek az életét végigkíséri a nyomorúság, aki nagyon ritkán tud a boldogság tortájából szelni.

1878-ban járunk a gyarmati Indiában. Hatalmas örömhír éri el a Nacsimanda családot. Sok évtizedes várakozás után végre leánygyermek születik Kurg városában. Devi születése mindenkit hálára késztet az Iguthappa-templomban lakó mindenható istenség, Iguthappa Szvámi felé. Őhozzá egyébkét is sokszor fohászkodnak a történetben, neki adnak hálát születésért, termésért, jószerencséért.

Devi mindenki kedvence, kivétel nélkül az összes rokon kényezteti, amit a kislány jócskán ki is használ. Egy tragédia folytán hozzájuk kerül Devanna is, akivel testvérként nőnek fel. A fiú szinte már gyermekkoruktól kezdve nem csupán testvérként tekint Devire. Valami sokkal többet érez iránta, mi több, nem is tud más feleséget elképzelni magának, csakis őt. Óvja, védi, kiszedi a tüskéket a lábából, szóval igazi kis lovag.

Devi viszont 9 éves korában találkozik Macsuval, a nagy tigrisölővel, akinek különös szerepe van a társadalomban, felsőbb hatalmakkal ér fel tisztsége. A kislány azon nyomban beleszeret, álmaiban ő Macsuval köti össze életét. Devanna persze ennek semmi esélyét nem látja, úgyhogy nem is nagyon aggódik.

A könyv első harmadáig viszonylag egy síkon mozgott a történet hangulata, ami nem jelenti azt, hogy unalmas volt. Ellenkezőleg! Ám ekkor a történet egy olyan fordulatot vett, hogy én levegőért kapkodtam, a pilláimat rebegtettem és hosszas huhhh hagyta el a torkom. Amit eddig logikusan sejtetni engedett a könyv, az romjaiba dőlt.

Telnek az évek, éli ki-ki a saját maga életét. Devi gyönyörű fiatal nővé cseperedik, és bizony ő sem közömbös a tigrisölő számára. És akkor megtörténik a házasságkötés. Hogy kivel??? Titok! A történet tele van tragédiákkal, nyomorúsággal, így az esküvő sem "véletlen" módon jön létre. Minden szereplő élete teljes mértékben megváltozik, már semmi sem ugyanaz, nem tudni, mit remélhetnek a szereplők a jövőtől.

Devi, Devanna és a tigrisölő Macsu életét végigkísérhetjük meglett korukig. Végigizgulhatjuk Tigrisdombon a nem mindennapi életüket. Megdöbbentő volt Devi kitartása, illetve a problémákon való felülemelkedési képessége. Fogalmam sincs, mit tettem volna a helyében bizonyos szituációkban. Semmiképp nem tudtam figyelmen kívül hagyni a vallási, családi hátteret, ami jelentős mértékben meghatározta a főhősök cselekedetét, jellemét.

Devanna nagy kedvencem volt. Sajnáltam mindvégig, drukkoltam neki, hogy rendbe jöjjön az élete, helyre tudja hozni a végzetes hibát, amit elkövetett.

Mi a tanulsága a könyvnek? Még nem tudom! Folyamatosan rágom, emésztgetem, elmélkedem rajta. Ahogy fent is említettem, mindenképpen a hagyományoknak van a legnagyobb szerepe. Azt éreztem, hogy mindegy kivel mi történt, bármilyen tragédia ellenére a tartást senki nem veszítette el. Néhol nekem már szinte érzéketlennek is tűntek egyes szereplők.

Jó vaskos könyvre sikeredett, de nem bántam, mert mindvégig benne/vele éltem! Nem csodálnám, ha ráharapna a filmipar.

Ó, a borítót majd elfelejtettem méltatni. Gyönyörűre sikeredett, a szabadság vágyát juttatja eszembe, talán amire Devi is mindvégig vágyott...