Régóta hangoztatom, hogy Grisham könyveivel nagyon jó barátságban vagyok, és ez most sem változott meg, sőt! Nem csalódtam most sem, azt kaptam, amit vártam, elvártam tőle.

A téma ismét nagyon rázós, állást foglalni nagyon nehéz, bár nem lehetetlen. De tulajdonképpen ezt is nagyon szeretem ebben a pasiban, hogy rengeteg szempontot felsorakoztat, egymás mellé, aztán szembe állítgatja őket, oda-vissza adogatja a labdákat, aztán próbálhatsz ezzel kezdeni valamit. Viszont az érvek, ellenérvek ott vannak, arról Ő gondoskodik.

Mi is ez a rázós téma? Nem más, mint a halálbüntetés. Jogos? Kegyetlen? Megérdemlik egyesek? Van olyan bűn, amiért JÁR? Megtehetjük? És az emberség?

Azt már előre mondom, hogy nem foglalok állást, mert egyszerűen nem tudok, sosem tudtam ebben a témában. Nem vagyok elég bölcs hozzá, hogy én ezt eldöntsem, de a zsigereim azért persze dolgoznak, csak az a baj, hogy egyszer errefelé, egyszer meg amarra.

Sam Cayhall közel tíz éve raboskodik a siralomházban, mivel a Ku-Klux-Klan tagjaként egy szörnyű terrorcselekményben vett részt, ahol két kisgyermek hal meg, apjuk nyomorékká válik, később pedig öngyilkos lesz. Így közvetlenül két, közvetve három ember haláláért felelős.

Tíz év alatt folyamatosan próbálják ügyvédei bebizonyítani ártatlanságát, ráadásul bűntettét saját maga sem ismeri el, és ezzel párszor meg is ússza. De eljön az az idő, amikor Mississippi Állam Legfelsőbb Bírósága pontot tesz az ügyre, bűnösnek ítéli és azonnal végrehajtandó halálbüntetést állapít meg.

Amikor már csak pár hete maradt hátra az ítélet végrehajtásáig, akkor tűnik fel Adam Hall, egy fiatal, feltörekvő, mindenre elszánt ügyvéd, aki valami oknál fogva évek óta tanulmányozza az esetet. Úgy érzi, talán tehet valamit. És hogy miért vált szakértőjévé az ügynek Adam? Történetesen az elítélt unokája, aki elhatározza, hogy megmenti nagyapját. Ha mástól nem, akkor a családi szégyentől, amely nevükhöz tapadt. Idegörlő, ahogy az óra ketyegését mindvégig halljuk a fülünkben, közben tényleg, mint a villámok, cikáznak a gondolatok az agyunkban, hogy de igen, de nem, de hát azért azt is figyelembe kell venni... stb. Döbbenetes mindvégig, na! Még a mérete ellenére is végig feszült izgalom itatja át a sorokat.

Nem magasztalom most itt Grisham-et, aki ismer, tudja, hogy állunk mi ketten! :D Vááá, szeretem! Nagyon!

A fél pont levonás csak azért, mert most tényleg meglódult egy picit a keze, és egy leheletnyivel lehetett volna rövidebb a történet. De azért továbbra is haverok vagyunk!

4,5/5