Vannak szerzők, akikkel kapcsolatban sosem titkoltam, hogy teljesen elfogult vagyok. Picoult is ilyen, és sok rossz könyvet kéne letennie az asztalra, hogy elpároljak mellőle. Nyilván vannak gyengébb és erősebb könyvei is, de ez most szerintem az utóbbiak közé tartozik. Nagyon nagyra tartom, hogy velejéig beleássa magát mindig a kiválasztott témába, amelyek nem egyszerű esetek, hanem sokszor a társadalom perifériáján mozgó jelenségek, emberek, csoportok.

Ebben a könyvben az amis közösséget veszi górcső alá, most is, mint mindig egy kirívó eset kapcsán. Egyik reggel egy kis Pennsylvania állambeli amis közösség istállójában halott gyermeket találnak. Minden jel arra mutat, hogy az újszülöttet megfojtották, és a nyomok a közösségben élő tizennyolc éves, hajadon Katie Fisherhez vezetnek. A csecsemőgyilkosságon túl az is súlyos véteknek számít, hogy a lány házasságon kívül élt szexuális életet. Bár megdönthetetlen bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a gyermeket Katie hozta a világra, Ő mindent tagad, még a terhesség tényét is, annak ellenére, hogy másnap reggel a lábszárain folyik végig a vér, tejelválasztása napokon belül megindul.

Ezek az események a zárt, különös szabályok, vallási szokások szerint élő közösség életét egy pillanat alatt felbolygatják, minden a feje tetejére áll, titkok sorozatára derül fény.

A lány nagy szerencséjére épp a szomszédba érkezik kipihenni magát Ellie Hathaway, aki nem mellesleg ügyvéd, a sikeresebb fajtából. Maga sem szégyelli bevallani, hogy hazugságból, a bíróság ámításából él, és sorra nyeri meg bűnös ügyfelei számára a pereket. A lelkiismeretét pedig próbálja elnyomni. Annak ellenére, hogy bele van fásulva szakmájába, magánéletébe, elvállalja Katie ügyét, bár maga sem tudja mibe csöppen bele, hiszen erről a világról semmit nem tud. Ráadásul a fiatal lány szabadlábon maradásának egyik feltétele, hogy éjjel-nappal vigyáznia kell rá Ellienek, így odaköltözik a farmra, egy szobába az amis lánnyal. Minden más, mint amit megszokott. Mintha egy másik bolygóra került volna, és idejébe telik, amíg eligazodik ezek között az emberek között, akik még pénzt sem fogadhatnak el közvetlenül az árujukért, elektromosság használatáról pedig ne is beszéljünk. A XXI. századi technikához, luxus elektronikai eszközökhöz, sebességhez szokott ügyvédnek rémálomnak tűnnek az első hetek.

Ahogy göngyölíti fel a család hátterét, múltját, egymáshoz való viszonyát, úgy érti meg egyre jobban, kit mi vezérel bizonyos cselekedetekben. Katie bűnösségével kapcsolatban váltakozó álláspontokon lyukad ki, talán rajta igazodik ki a legnehezebben, pedig a szoros egymásrautaltságuk miatt nagyon közel kerülnek egymáshoz.

Persze, hogy elgondolkodik az ember, ahogy én is tettem ezt azon, hogy képes lenne-e így élni? Mi értelme van ennek? Miért küzdenek az ember alkotta dolgok ellen. Aztán szép lassan, a végére rájövünk, hogy mennyivel boldogabbak lehetnek, hogy nem száguldoznak végig száznyolcvannal a főúton, ami mellett képtelenség észrevenni a virágokat, az állatokat, a természetet magát. Bezzeg egy bricskán...

 "Az egyszerű ember azt az igazságot tanulja meg elsőnek, hogy a tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak."