Imádtam ezt a történetet. Talán 2 nap alatt végeztem is vele,  nem nagyon tudtam abbahagyni.

Két szálon futnak az események, a jelenben és a múltban. Folyamatosan felváltva adagolja nekünk a történetet az írónő, így szép lassan kezd kialakulni bennünk a megértés, az együttérzés, az elfogadás.

A jelenben Emma történetét, illetve inkább kálváriáját követhetjük nyomon, amint épp a csúcson lévő karrierje derékba törik. Emma Londonban él és híres, elismert balettművész, akinek tényleg az élete a tánc. Mindent, így a magánéletét is háttérbe szorítja, csak a siker számít. Akkor is az éjszakába nyúló táncba menekül, amikor jól működőnek tűnő párkapcsolata is véget ér, mondván a lány egyáltalán nem is figyel a környezetére, így párjára sem. Ami igaz is. A lány sértve érzi magát, nem látja jogosnak ezeket a vádakat, és pont a tánc túlhajszolása, munkába való menekülése okozza a tragédiát. Leesik a lépcsőn... Bár anyjával sem túl jó a viszonya, mégis annak ausztrál házában köt ki, ahol neves specialistákhoz járkálnak a lány mielőbbi gyógyulása érdekében.

A másik szál pedig a 30-as években játszódik, ahol pedig Beattie-vel ismerkedhetünk meg, aki nem más, mint Emma nagyanyja. A két nő teljesen különbözik egymástól. Fiatal önmagukat nézve Beattie egy erős, következetes, gyakorlatias nagyon határozott, szimpatikus nő, aki a nehézségektől sem hátrál meg, mindig megpróbálja a legjobbat kihozni a rossz dolgokból is. Míg Emma egy elkényeztetett, beképzelt p.csa lány, aki azt képzeli, hogy előtte hever a világ, neki hódol mindenki. Az elején utaltam az elfogadásra, megértésre, és ahogy haladunk előre a történetben, pont ezeket éreztem, hogy megváltozik az egész személete Emmának. Minél közelebb került elhunyt nagyanyjához, annál inkább alakult át a személyisége.

Emma nagyon hamar, akarata ellenére Tasmaniába utazik, hogy eladja a nagyanyjától örökölt házat, ahol annak élete java része játszódott. Miközben próbálja eladhatóvá tenni a házat, egyre több titokra derül fény, ráadásul váratlan látogatói is akadnak, akik még inkább "bonyolítják" Emma életét. Aztán azon kapja magát, hogy a tervezett 2 hét semmire sem lesz elegendő.

A könyv számomra tökéletes, szinte fájt, amikor az utolsó lapnál becsuktam.