Könnyed olvasmányra vágytam, amikor kezembe vettem ezt a könyvet, aztán rá kellett jönnöm, hogy itt szó sincs felhőtlen kikapcsolódásról, kacagásról. Nagyon mély, komoly üzenete van a könyvnek, mégis nagy kár lett volna kihagyni. A moziban elkezdték vetíteni a könyv alapján készült filmet, azért is akartam vele igyekezni, bár most nem tudom, hogy merjem-e megnézni, mert akkor annak nagyon jónak kell lennie, felrakta a mércét az írás.

Mély lélektani, erkölcsi kérdéseket boncolgat a könyv, megdöntve nagyon sok előítéletet bennünk, sokszor szembefordítva saját magunkkal, tükröt tartva elénk.

Rettenetes hőségben, a nyár utóéletén pillanthatunk bele egy New Hampshire-i kisfiú és édesanyja életébe. Henry 13 éves és nagyon magányos, anyja pedig kissé meg van zakkanva, napjait leginkább olvasással, semmittevéssel tölti. Inkább a gyerek gondoskodik róla, mint fordítva. A kisfiú jár bevásárolni, ő intéz minden ügyet, mert anyja maximum a kocsiba ül be, de onnan már nem száll ki. Ez is nagy teljesítmény.

Egyik nap, mialatt a kisfiú tanakodik az üzletben, csurom vér, ápolatlan, furcsa küllemű alak, Frank lép oda hozzá és segítséget kér. Talán azért, mert Henry már megszokta a furcsaságokat maga körül, talán azért, mert érzi, nem fenyegeti veszély ezzel az emberrel kapcsolatban, ki tudja miért, de magával viszi a kocsihoz, aztán anyjával együtt az otthonukba. Ott éldegélnek békében, míg...

A főszereplők mind a hárman mind különleges személyiségek. Az is megdöbbentő, hogy ők hárman hogy kerülnek össze, az pedig még inkább, hogy milyen módon, azaz milyen klasszul működnek együtt a saját maguk kis furcsaságaival. Mindhármójukat rettentően szerettem, de természetesen első helyen Henry állt, aki a különlegesek között is a legkülönlegesebbé vált.

Lassan csordogáló, mégis sűrű, mint a nyárutó, tömény, minden egyes mondata vág. Minden vesszőcske ott van, ahol lennie kell, szinte mértani pontossággal kimérve. Szomorú történet, utána mégis valamiféle örömöt, megnyugvást éreztem. Talán a szép irodalom miatt?