Ó, ha valaki tud valahol Bernadette Fox FanClubról, szóljon, azonnal csatlakozom. Odavoltam ezért a nőért. A borító alapján én biztos nem választottam volna ezt a könyvet, csakis a rengeteg magasztaló ajánlás miatt került a kezembe. Így utólag viszont azt mondom, hogy tökéletesen illik ehhez a könyvhöz, mást el sem tudnék képzelni.

Amúgy egy nagy zűrzavar az egész könyv, mégis státuszszimbólum lett nálam. Hogy lehet igen rövid idő alatt Seattle kertvárosból eljutni a Déli-sarkig? Hogy lehet egy egész város utálatának tárgyává válni kezdettől fogva? Hogyan lehet mindenféle társadalmi elvárásnak ellene menni, mélyre ültetett, bigott sztereotípiákat semmibe venni? Bernadette Fox mindezt simán véghezviszi. Mondhatnánk, hogy mert tökös csaj! És még az sem számít, hogy ennek azért nagy ára van, de a kiközösítés sem változtatja meg (hála az ilyen emberekért!).

Aztán van egy másik érzés is, ami mindvégig ott van, és ami miatt aztán el is gondolkodtam, hogy tényleg annyira vicces könyv ez? Mert legbelül valahol nagyon is érzékeny nő, akinek mindene a lánya, a vele való kapcsolat pedig fantasztikus. Úgy tűnik, hogy a férjével is, de az más tészta.

Nagyjából a feléig percenként volt kényszerem felvihogni bárhol, és akkor hopp, Bernadette teljes hirtelenséggel eltűnik, és ezután már nem sok kedvem volt nevetgélni, csak szorongtam ezért a nőért, a családjáért.

Nagyon elgondolkodtató a könyv. Azok a társadalmi jelenségek, amelyek fellelhetőek benne a sznobizmustól, a kiközösítésen keresztül, egészen a "ha nem vagy a csapat tagja, nem is vagy jó ember"-ig, minden megtalálható itt nálunk, Magyarországon is, és szörnyen tud dühíteni, amikor ilyennel találkozom.

Egyszóval nagyon furcsa, különleges történet volt ez, de ki nem hagytam volna!

Én nagyon szeretnék ilyen jó fej anyuka lenni...