Legutóbbi Nesbo könyvemet, a Kísértetet úgy fejeztem be, hogy azon aggódtam, hogyan lesz itt új krimi Harry nélkül, mert igencsak ellátták a baját. Úgyhogy megnyugodtam, amikor megláttam ezt, mert abban meg biztos voltam, hogy Harryt nem hagyja ki Nesbo a buliból. :D

De aztán meg csak megrémültem, mert ahogy fogytak az oldalak, sehol nem volt az én kedvenc nyomozóm, bűnügy meg volt, nem is egyszerű és nem is egy. Hiszen sorozatban bukkannak fel a gyilkossági helyszínek, és mindenhol egy-egy rendőr holttestére bukkannak. Kis utánajárás után kiderül, hogy ezek mind olyan helyszínek, ahol megoldatlan bűncselekményeket követtek el hajdanán. A kérdés, hogy van-e bármi köze a jelenlegi eseteknek a múltban elkövetett tettekhez. Vagy mindez csak a véletlen műve? Ahhoz túl sok az egybeesés.

Nesbo ebben a könyvben sem aprózza el a gyilkosságok módját, fantáziájáról eddig is tanúságot tett. :D A rendőrség tehetetlenül áll a megoldatlan ügyek előtt, miközben legjobb embereik egyik a másik után hullanak, mint a legyek. Az is megszokott, hogy fokozatosan adagolja az infókat, de engem már nem tudott átverni, egy szavát sem hittem. Jól is tettem, mert oldalanként más irányba próbált volna terelgetni, de így megkíméltem magam a hiábavaló kombinálástól. Legalábbis a bűnügyek nyomának felderítésével nem fárasztottam magam, inkább azon járt az agyam, hogy hol van Harry, aki az előző részben többszörös lövést kapott, egyiket közülük a fejére. Én végig csak őt vártam, hogy tegyen rendet a zavarosban.

A jeges rémület szinte mindvégig jelen van. Olyan érzékletesen tudja leírni a félelmet, hogy ilyenkor jaj annak, aki papírzacskót mer hirtelen zörgetni...