Ismét egy csodaszép könyv! Szeretem, hogy a kiadó nemcsak ízléses könyveket ad ki, hanem "használhatóakat" is. Erősek, strapabíróak, jó kézbe venni őket.

És hát a tartalom. Persze kezdhetném itt azzal, hogy hú, mennyire tetszett, mert amúgy igen, nagyon tetszett! De zavarban vagyok, mert a könyv igaz történetet mesél el, ami véletlenül sem szórakoztató, hanem a végletekig szomorú, elkeserítő. Szóval ahogy a könyv meg van írva, azt remeknek tartom, a tartalmat pedig nyilván nem pontozom.

Mexikó. Dzsungel. Marihuánaültetvény. Drogbárók tömkelege. Ladydi mesél nekünk, aki ezen a helyen élt, ahol "a maximum, amit elérhetsz, hogy csúnya lány vagy". Ha szép vagy, elvesztél. Vagy bújdoshatsz egész életedben föld alá vájt lyukakban.

A luxusterepjárók naponta rémisztgetik a lakosokat, életük folyamatos félelemben telik. Aki nem elég gyors, odaveszett vagy nagyon súlyos árat fizet. Számunkra Európában ezek felfoghatatlan élethelyzetek, míg rájuk bármikor lecsaphatnak a nap bármely percében. A kérdés csak az, hogy aznap kinek lesz szerencséje és kinek ért véget a játszma. És itt egyértelműen elgondolkodik az ember, hogy miért is panaszkodik piszlicsáré problémák miatt?

A tizenhat éves Ladydi ugyan megúszta, de az emlékek, az átélt borzalmak mélyen beleivódtak egész lényébe. Rengeteg elveszett lány története ez, akik számára ez a könyv talán egy picike emléket állít.