Barreau hazánkban megjelent harmadik kötete ez. A középsőt átugrottam, de majd visszatérek rá mindenképpen. A nő mosolya viszont megvolt! :D Mindkét kötet tökéletesen megfelelő a kikapcsolódásra. Könnyed olvasmány, amolyan franciás lazasággal átitatva.

A történet főszereplője a párizsi galériatulajdonos Jean-Luc. Kamaszkorában ért súlyos csalódásának - amikor is a hőn szeretett lány kineveti a neki írott szerelmes levél miatt - már nyoma sincs felnőttként. Magabiztosan csavarja az ujjai köré a szebbnél szebb nőket, élvezi a sikert minden áldott nap.

Amikor egy nap névtelen szerelmes levelet talál a ládájában, a bizonytalanság, a titokzatosság izgalomba hozza. A levél kissé pikáns és rejtélyekkel teli, nem csak a küldő személy ismeretlensége miatt. Feladványokat ad fel a titokzatos hölgy, amelyek napról napra egyre inkább fokozzák a férfi izgatottságát, kíváncsiságát.

A kezdetben kézzel írott leveleket felváltják az e-mailek, Principessa aláírással. Egyre merészebbé válnak ezek a levelek, egyre inkább élvezi Jean-Luc, hogy egy nő belső értékeit, humorát van módja értékelni, mivel a külcsín most láthatatlan. Számára a kutyáján és a galériáján kívül csakis a női szépség volt az, ami jelentett is valamit. Most valami teljesen új, értékes dologgal találkozik Principessának köszönhetően.

Az kiderül a levelekből, hogy a lány nagyon is jól ismeri őt, többször kiderül, hogy egymás mellett ácsorogtak egy bizonyos helyen. A férfi mégsem képes rájönni, kit rejt a titokzatos hölgy, pedig az egész baráti társaság bekapcsolódik a nyomozásba. :D

Mivel mi olvasók ismerjük az összes ismerősét, egyből találgatni kezdünk, legalábbis én a kezdetektől fogva meg voltam győződve róla, ki az. Tévedtem...

Jönnek a lágy tavaszi napok (ha nem csapunk át hirtelen kánikulába), simán ki lehet vinni egy árnyas fa alá, egy padra le lehet csüccseni, a könyv tökéletes ehhez.