Lélekközösséget tudtam vállalni az íróval és egyben a könyv főszereplőjével. Egy fátyol nélküli, kendőzetlen írás a leginkább önmagát legyőző lányról, aki nyakába vette a világot, az ismeretlent... egy ismeretlennel.

És hogy miért éreztem ennyire együtt vele? Ugyanilyen szorongó, mindentől és mindenkitől (leginkább önmagamtól) tartó ember vagyok én is. Kívülről próbálok magabiztosnak tűnni, de belül marcangolom, rágom magam folyamatosan.

Clara is ilyen nő. Épp a lejtő legalján van, tulajdonképpen már minden mindegy állapotban vegetál. Úgyhogy akkor miért ne vághatna bele az ismeretlenbe. 3 hét alatt nyolc ország, ugyanabban a ruhában, minimális (egy kézitáskában elférő) poggyásszal. Rémisztő, de belevág!

Egy online társkeresőn ismerkedik meg Jeffel, együtt határozzák el és tervezik meg a nagy utazást. Még sosem látták egymást, először az induláskor találkoznak. A tervezés szó erős túlzás, mert az a terv, hogy nincs terv. Ahogy esik úgy puffan alapon kezdik meg utazásukat. Fogalmuk sincs, mit fognak enni, hol fognak megszállni, hogy fognak tisztálkodni.

Ha mindez nem elég, két gyökeresen ellentétes habitusú, különböző igényű emberről van szó. Clara, mint már említettem egy szorongó, magába forduló nő, szüksége lenne a külső-belső biztonságra. Jeff pedig egy felszabadult, bohókás, minden helyzetben vidám, minimál igényekkel rendelkező professzor.

Három hétig összezárva nagyon rizikósnak tűnik egy ilyen párosnak, mégis valami olyan fantasztikus módon egészítik ki egymást, hogy az szívet melengető.

Clarát én csodálattal szemléltem, mert bár ugyanilyen szorongó alkat vagyok, aki minden nap vágyik arra, hogy kitörjön a komfortzónájából, sosem merném megtenni azt, amit ő mert.

Őszinte vallomás egy olyan időszakról, amely talán mindkettejük életét megváltoztatta. De Claráét mindenképp!

Sajnos ez a könyv az első 5 oldal után hullott szét. Tényleg nem tudom az okát, mármint annak, hogy ez sorozatban előfordul. Nem megszokott...