A futás és én már évek óta próbálunk barátkozni. Hol nagyobb, hol kisebb sikerekkel. Azt érzem, hogy nem az én első számú sportom, viszont amikor túl vagyok rajta, az olyan, de olyan jó érzés. Nem beszélve arról, hogy én mennyire becsülöm, tisztelem azokat, akik kitartóan, rendszeresen, fájdalommal-fáradtsággal nem törődve űzik ezt a sportot. Legyen szó élvonalbeli-, illetve hobbisportolóról. Talán az egyik legnagyobb kitartást igénylő sportág, hiszen annyira monoton, annyira egysíkú az egész. Pont emiatt nehéz nekem is összehangolódnom vele.

Az alábbi kötetben egy csodaszép történeten keresztül ismerhetjük meg Aganetha Smartot, akinek élete a futás. De mondhatjuk úgy is, hogy az élete nem működik futás nélkül.

Nagyon korán, gyermekkorában kiderül, hogy hihetetlenül gyors, és rettentő jól bírja a hosszú távokat. Életkörülményei, nagyszámú családja nem igazán tennék lehetővé, hogy komolyabban űzze ezt a sportot, de szerencsére olyanok is felfigyelnek kimagasló teljesítményét, akik tudnak is tenni álmai megvalósításáért. És hogy mi az álma? Részt venni az első olyan olimpián, amelyen nők is indulhatnak.

Hirtelen minden megváltozik körülötte. Elkerül távol az otthonától, új közegbe, a nagyvárosba, ahol egy ilyen visszafogott, nagyon egyszerű kislány teljességgel idegennek érzi magát, de addig minden rendben van, amíg futhat. Amikor az e világ történései megpróbálják beszippantani, mindig meginog. Ám a futás nemcsak egy mánia a számára, hanem egy mentsvár is, amibe mindig menekülhet. A problémákon való túllendülést mindig a futás könnyíti meg neki. Márpedig nagyon sokszor kell túllendülnie.

Bár nagyon visszahúzódó személyiség, mégis szeretné maga irányítani az életét, ami nem mindig tetszik az ismerősöknek, rokonoknak.

Ugrálunk folyamatosan a jelen és a múlt között, és egyre inkább együtt tudunk érezni ezzel a nővel. Döbbenetes kitartása, elszántsága sajnos nem eredményez egy boldog életet, mégis úgy érezzük, nem tehetett volna másképp.

Érdekes kis társadalom-, illetve korrajzot kaphatunk a történet által, főszerepben a női diszkriminációval.
 

A 104 éves, hajdanán olimpikon futónő fájdalommal emlékszik vissza az életére. Amikor felkeresi őt két fiatal a nyugdíjas házban, kénytelen felidézni a szép és a kevésbé kellemes emlékekre. Sokszor a sírás fojtogatott, annyira szomorú az egész történet, mégis nagyon szép. Az életét nem, de a kitartását, küzdeni tudását rettenetesen irigyeltem.