Bár reménykednék benne, hogy egy eltúlzott jelzőről van szó, de sajnos úgy tűnik, egy SOHA nem múló, egész világra kiterjedő problémát feszeget benne a szerző.

 

A gyermekkereskedelem évszázadok óta jelenlévő tragikus, megoldhatatlannak tűnő probléma, és bár ilyen intézményi módon, ahogy a könyvben is történik, talán már elvétve fordul elő, az alvilág számára továbbra is talán az egyik legjövedelmezőbb üzletág.

 

Szerintem anyának sem kell hozzá lenni, hogy az embert elborzassza még a legcsekélyebb bántalmazása is a gyerekeknek, de amikor már ilyen kilátástalan helyzetbe kerülnek gyermekek, nem hinném, hogy bárkit, aki egészséges lelkülettel bír, hidegen hagy.

 

Két szálon futnak az események. Napjainkban Avery a főszereplőnk, Rill elbeszélése segítségével pedig visszarepülünk az 1930-as évek végére.

 

Hogy a két nőnek mi köze egymáshoz, azt mindvégig titok lengi körbe.

 

Avery az, aki egy véletlen találkozás okán nyomozásba kezd. Olyan sejtelmes információk ütötték fel a fejüket családjában, amelyre muszáj választ találnia. Rendkívül elismert a családja, életüket a nyilvánosság előtt élik, társadalmi megítélésük nagyon fontos. Egyetlen apró hiba, egy múltból előkerülő titok tönkreteheti pályafutásukat, de akár az életüket is, úgyhogy a diszkréció is kulcsfontosságú.

 

A megrendítő részeket Rill szolgáltatta, aki testvéreivel együtt sajnos belekerült a gyermekkereskedők bűncselekményeinek körforgásába. Válogatottabbnál válogatottabb szörnyűségekkel szembesülnek, és teljesen tehetetlenek. Mindvégig várják szüleiket - merthogy ők nem árvák - ám úgy tűnik, hiába reménykednek.

 

Vannak, akik szerencsésebbek, azok tisztes, jómódú családokhoz kerülnek örökbefogadással, de vannak a "hibásak", akiknek esélyük sincs, tovább kell tűrniük a megaláztatásokat.

 

Rill mindent megpróbál, hogy meneküljenek, de ő is csak egy gyerek, mégha a legidősebb is köztük. Hihetetlen bátorsággal, erővel próbál erőt meríteni a mindennapokhoz, de vajon mit ér el a kitartásával? Jutalmat vagy büntetést?

 

A borzalmak ellenére, a múltban és a jelenben is tele van szeretettel a történet, talán enélkül túl sem lehetne élni.

 

Avery mindvégig próbál kapcsolatot teremteni a múlttal, azokkal a személyekkel, akikkel érzi, hogy szorosan összefűződik valamilyen módon az életük. Nem is sejti, hogy az addigi rendezett, minden pillanatban szoros szabályok szerint zajló élete mennyire felborul, mennyire megváltozik minden.

 

Mélyen megrendítő történet felfokozott izgalmak közé ágyazva. A sírás kerülgetett mindvégig, és azon gondolkodtam, miféle kínzóeszközöket alkalmaznék ezeknek a szörnyűségeknek az elkövetőin!? De azzal jobb lenne vajon a világ???

 

A végére tisztán látunk, már amennyire a könnyek engedik...