Will Andrews nem kevesebbet ad fel, mint a legnagyobb kényelmet, amit akkor ott, abban az időben, az 1800-as évek végéhez közeledve átélhet. A Harvardon harmadéves, az egész élet előtte áll, tele lehetőségekkel. Lehet belőle bármi.

 

Ez az elsőre nem is annyira tökösnek tűnő kölyök gondol egyet, ott hagyja az egyetemet, hogy felfedezze a Vadnyugat rejtelmeit, izgalmait. Innentől már nagyot nő a szemünkben, hiszen ennek töredékéért sem adná fel legtöbbünk a karosszék nyugalmát.

 

Butcher's Crossingba, az egy tekintettel átfogható, kicsinyke városba érkezik, ahol felkeres egy helyi bölénybőr kereskedőt. A pénzéhes üzletembernek felcsillan a szeme, hogy végre akad egy segítőtársa, aki átveszi tőle a könyvelési feladatokat. Hamar kiábrándítja Will, aki közli, hogy eszében sincs asztal mellé, papírok fölé ülni, ő bizony bölényvadászokat szeretne kísérni útjukon, hogy belekóstoljon ebbe a világba.

 

Megismerkedik egy helyi vadásszal, aki mesél neki egy területről magasan fenn a hegyekben, amit csak ő ismer, és hihetetlen méretű bölénycsordákat lehet ott találni. Látva városi, sima tenyerét, naiv tekintetét, próbálják eltántorítani a terveitől a fiút, de hiába. Sőt, még örökségének egy jórészét is felajánlja a vadásznak, hogy szerezzen be minden szükséges felszerelést a több hetes vándorláshoz a kíméletlen tájakon.

 

Elérkezik a nap, útnak indulnak, és a naptól cserzett bőrű, sokat próbált vadászok is kezdik elismerni a fiú kitartását, erejét. Az út viszontagságait a coloradói hegyekbe nem tudták kellőképpen sötéten lefesteni a vadászok. Minden elképzelhetőt felülmúl, amikor a szomjúságtól feldagadt nyelvvel, bódultan ülnek a lovon, azt sem érzékelve, élnek-e vagy holtak már?

 

Hogy a végén megéri-e a fiúnak, valóra váltak-e az álmai, beteljesültek-e a kalandra, szabadságra irányuló vágyai, talán ezt ő maga sem tudja. Vajon utólag mit tanácsolnánk neki? Induljon vagy inkább menjen vissza a padsorok közé!? Mi magunk sem tudjuk.

 

Williams a szokásos letisztult, tűpontos mondataival ismét rákényszerített, hogy feláldozva egy éjszakám nagyobb részét (többre nem volt szükség) faljam a sorokat.

 

Kritikákban azt olvastam, ez Williams leggyengébb könyve. Lehet, hogy az elvakultságom homályosított el, mert én ugyanolyan tökéletesnek láttam, mint a másik kettőt. Sajnálom, hogy nem tevékenykedett sokkal, de sokkal többet!