Izgalmas kis könyv volt, végig tele váratlan fordulatokkal. Tényleg szeretem az olyan történeteket, amikor komplett megoldásokat állítok már össze magamban, aztán borul minden, mint a bili. Aztán amikor újból összerakom a végkifejletet, természetesen az az elmélet is összedől, és a végén csak nézek, hogy uhhh, erre nem számítottam.

Huszonkilenc évvel ezelőtt egy két éves kislány eltűnik az amerikai Manson városából. Akárhány forró nyomot is követnek, egyszerűen nem találják a megoldást, sem a kislányt, sem élve, sem holtan.

 

Előreugrunk az időben évtizedeket, és egy ismeretlen állít oda az ausztrál Kimhez az egyetemen, hogy ő biztosan tudja, hogy ő az az "elveszett" kislány, aki sok-sok évvel ezelőtt eltűnt a szülői házból.

 

Ez az idegen már csak tudja, hiszen az eltűnt gyermek fiútestvérének vallja magát, aki azóta sem tudott belenyugodni húga hiányába, a felderítetlen esemény következményeibe. Az évek folyamán soha nem hagyta abba a nyomozást, bizton hitt benne, hogy rálel elveszett testvérére.

 

Kim nyilván sokként, fenntartásokkal fogadja a hírt, elképzelhetetlennek tartja, hogy a fiú igazat mond. Bár ahogy telnek a napok az információ közlése óta, egyre inkább forognak a gondolatai, és merülnek fel benne válasz nélküli kérdések. Például, hogy valóban igazak lehettek-e anyja indokai arra, hogy miért nem talált sosem magáról 2 évesnél korábbi fényképeket. Az anyjától már nem várhat válaszokat, mivel pár éve meghalt.

 

A DNS-teszt aztán minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy valóban a bátyja látogatta meg. A "családját" hátrahagyva, pikk-pakk az Egyesült Államokban találja magát a fiúval, hogy maga járjon utána, mi is történt olyan sok évvel ezelőtt.

 

Itt aztán végképp elkezdődnek a bonyodalmak. Kim összetalálkozik több, vér szerinti családtagjával. Ezek a találkozók így-úgy sülnek el, nyilván mások sem tudnak mit kezdeni a helyzettel ennyi év után, így nem meglepő, hogy a reakciók is különfélék, néhol elég szélsőségesek.

 

Egyáltalán nem könnyű ez a helyzet, de amikor az embernek a saját identitását kell rendbetenni, a helyére illeszteni, pláne felnőttként... hát, nem irigyeltem a nőt.

 

Amerikai kisvárosi hangulat, sejtelmes szekta ijesztő működése a közelben, rejtegetett családi és egyéni titkok, amelyek, ha akkor régen kiderülnek, talán nem történik meg a tragédia.

 

Szélsőséges érzelmeket váltottak ki belőlem a szereplők. Köztes állapot nem nagyon volt, de többen voltak rémisztően ellenszenvesek, köztük maga a főszereplő is. Ettől függetlenül izgi és kiszámíthatatlan volt.