Te jó ég! Ki ez az író? Honnan jött? Valami olyan ismeretlen, de veszett jó húrokat penget meg, hogy a szavam eláll tőle. Illetve nem is annyira ismeretlen, és lehet, hogy őrültséget írok, de nekem folyamatosan Kafka írásai jutottak eszembe, és ez nálam mindenképpen pozitív. És attól, hogy eszembe jutott, nem azt jelenti, hogy ugyanaz, vagy hasonlítana rá. Nem, csak egyszerűen hasonló furcsa, érdekes világot varázsolt elém Nicoll. Eszméletlen jó kis könyv ez. Közhelyesen hangzik, de gyönyörű írást olvastam, teljesen a hatása alatt vagyok.

Ő azt nyilatkozta, hogy nem divatos regényt írt. Hát tényleg nem, de ettől még - vagy ennek ellenére, döntse el ki-ki maga - tökéletes munkát adott ki a kezei közül. Nem is merném minden ismerősömnek ajánlani, viszont vannak jó páran, akiknek pedig kötelezővé tenném.

Nem is történnek csuda nagy dolgok ebben a könyvben. Egy egyszerű kisváros, Pont polgármesteri hivatalában játszódik nagyrészt a történet, amelynek városcímeréről, falairól, levélpapírjairól mindenhol visszatekint ránk Szt. Walpurnia, a helység védőszentje. Hozzá imádkozik minden esdeklő, hátha egyszer csak csodát tesz, hátha a reményteleneknek kinyújtja a kezét, abban a kért segítséggel, megoldással. Mert szükség van itt nagyon is a csodatévő támogatásra, hiszen itt van a mi derék, kissé ódivatú, régi vágású, ámde nagyon becsületes, igazságos polgármesterünk, Tibo Krovic, aki reménytelenül szerelmes titkárnőjébe, Agathe Stopakba, és aki nem mellesleg férjezett. Mindaddig plátói a szerelem, amíg egy szép napon az asszony bele nem ejti uzsonnás dobozkáját a szökőkútba, innentől megváltoznak a dolgok, a polgármester bátorsága fénysebességre kapcsol. A fénysebesség a történet sodrásához képest értendő mérték, hiszen nagyon lassan zajlanak az események, így van időnk még jobban magunkba szívni, emésztgetni a gyönyörű sorokat, mondatokat, hiszen a legegyszerűbb jelenségeket is olyan alapossággal, mégsem unalmasan festi le Nicoll, hogy huh, borzongató volt.

Annak ellenére, hogy egy férjezett asszony szerelmi életének alakulásáról szól a történet, az erkölcstelenség fogalma még csak fel sem merült bennem, pedig ha úgy tetszik, ódivatú vagyok ezen a téren.


A szerelemnek egyfajta csodaszép, varázslatokkal teli bemutatása ez a könyv. Nem vidám, sőt... mégis rendkívül szerethetőek a szereplői, az egész történet bizsergető finomságot, lágyságot áraszt magából.

Könyv a javából, annak is a sava borsából! Arról nem is beszélve, hogy nagyon szép a könyv külső megjelenése is. Egyébként az írónak a hetekben fog megjelenni az újabb könyve Valdez címmel, szintén a GABO kiadó gondozásában, amaz is csodaszép borítóval. Fenem rá a fogam... Nagyon kíváncsi vagyok, tud-e duplázni az író???

Update:  hivatalos forrásból most kaptam a hírt, hogy TUD!!! :-)