Ha új könyvet kezdek el olvasni, mindig kell egy kis idő, hogy belerázódjak, felvegyem a ritmusát, megérezzem a hangulatát. Most nem volt ezzel gond, hiszen szinte átcsöppentem az író egyik könyvéből a másikba. Csukott szemmel, tapogatódzva is felismerném, hogy ismét az Ő írásával állok szemben, hiszen nagyon egyedi, finom stílusa van munkáinak. És mondanom sem kell, hogy ismét elvarázsolt, nagyon szerettem ezt a könyvét is. Bátran kijelenthetem, hogy Ő az idei személyes felfedezettem! De talán a tavalyi évet is hozzávehetem.

Ki is ez a Valdez? Személye, személyisége nagyon fontos, hiszen ez adja a könyv magvát, abból indul ki minden. Hogy szimpatikus-e? Mindvégig nem tudtam eldönteni, ide-oda csapongtak az érzelmeim, egyszer gyűlöltem, máskor ordítottam volna, hogy pofozza már fel valaki, hogy észhez térjen, aztán meg sokszor nagyon sajnáltam. De alapvetően nem nagyon élnék vele, vagy akár a közelében...

A főszereplő már az első oldalon kijelenti, hogy megölt egy nőt. Hát mit mondjak? Döbbenten néztem magam elé, hogy ennyi? Akkor most minden titok kilőve, már nem is tartogat több meglepetést számomra a könyv? Dehogynem! Hiszen, amíg eljut a katarzisig, számtalan dolog történik a regényben, nem kell aggódni. Ismét a jól ismert, előző könyvében is annyira kedvelt "lassú víz partot mos" effektus dolgozott. Most is, mint korábban, nagyon szépen, alaposan kidolgozott, ámde apróra kimért adagokban folydogált a történet.

"A szépség sokat jelentett Valdez úrnak. Kedvelte ő a rendet meg a tisztaságot is, de a szépségért odavolt, a csúnyaságtól pedig félt."

Luciano Hernando Valdez író. Elismert és ünnepelt író. A kiadók kapkodnak a műveiért, ugrásra készen várják, mikor ad ki a kezei közül ismét valami remekművet. Az utca embere is felnéz rá, isszák mindent szavát, lesik a kezét, hogy vajon a kávézóban az új regényét írja-e kis noteszébe? Mindenféle furfanggal próbálják kiszedni belőle új történetének akár csak egy aprócska morzsáját is. Az egyetemen is tanít, luxuskörülmények között él, megengedheti magának, hogy bármelyik nőt az ágyába vigye, akit csak akar. Szóval elmondhatjuk, hogy nagyon sikeres férfi. Ám van egy kis bibi, amit önmaga előtt sem mer bevallani. Gondolom minden könyvíró rémálma, az írói válság... Valdez napokon, heteken át képtelen (fél)mondatnál többet papírra vetni, annak sem látja sok értelmét. Mert egyébként nincs is.

Mint egy szülő nő, küszködik, vért izzad, de akkor sem sikerül többet kipasszíroznia magából. És akkor megismerkedik Caterinával, a gyönyörű, nála 20 évvel fiatalabb lánnyal. Rögtön szerelembe is esik iránta, és úgy érzi, ez a lány képes lesz őt megmenteni, talán ez a lány lehet gyermekei anyja, életének társa.

"A randa, sárga macska átvágott az úttesten, és beosont a kuplerájba."

Párhuzamokat véltem felfedezni az előző könyvével. Itt is a középpontban a férfi mélységekig hatoló vívódása áll önmagával, a világgal, a nőkkel, hasztalan... De engem nagyon érdekel ez a téma, és nagyon furcsa, ám mégis nagyon élvezetes volt, hogy ezt egy férfi tollából olvashattam. Egyébként erről jut eszembe, hogy az előző és a mostani könyvei is nagyon férfiasak, és ezt feltétlenül pozitív értelemben írom. Ezt csak azért tartom fontosnak, mert ajánlani szeretném férfitársaimnak, amikor a piac el van árasztva női írók által, főként női témákkal foglalkozó, női lélekhez szóló írásokkal. Az sem baj, csak mégis jó felfigyelni, észrevenni a "másik oldalt" is!

Aztán arra is rájöttem, hogy a szerzőt valamiért nagyon zavarhatja a közhivatalokban, szállodákban tüsténkedő ajtónyitogatók sürgölődése, egyben feleslegessége, mert ebben a regényben is rosszalló említést tesz róluk, de ez inkább vicces volt. :-)

Kissé krimiszaga volt, kissé lélektani volt, kissé szerelmes, de ismét nagyon jól összegyúrva, egy szép egységes történetként tálalva.

Remélem, a szerző ismét ellátogat blogoldalamra, úgyhogy innen üzenem, hogy én nagyon bízom benne, hogy szorgalmasan dolgozik, mert én itt várok Magyarországon, de nagyon!!!

(http://www.href.hu/x/hx1x)