A legfontosabb, ami eszembe jut erről a kiadványról, hogy én ilyen gyönyörű könyvet még életemben nem láttam. Amikor kézhez kaptam, sokáig csak szorongattam, forgattam, simogattam. Legszívesebben kitapétáznám vele a lakást, és ezt nem rossz értelemben írom. Szóval csodaszép!

Másrészt picit bajban vagyok, mert rendkívül vegyes érzelmek, gondolatok vívódnak bennem. Nagyon hangulatos, szépen megírt könyv, pillanatok alatt behabzsoltam. Ugyanakkor mélységesen szomorú maga a történet, bár az írónő a szuper jó képi ábrázolásokkal enyhítette ezeket a fájdalmakat. Mert főként anyaként hogy lehet azt megérteni, feldolgozni, hogy egy kicsi lányt ott hagy az anyja és utána csak évente látja őt egy-egy hétre. Persze a végére nagyjából értettem én, hogy hogyan, de akkor is... mégsem. Végig dúlt bennem a harc, hogy ilyen nem lehetséges (pedig tudom, hogy igen!), másrészt meg micsoda klasszul megírt könyv.

A történet főszereplője az angol apától és magyar anyától született Elisabeth Lowe, akinek egy napon apja váratlanul egy csomagot ad, amely teljesen felzaklatja a lány mindennapjait. Ebben a csomagban a Nyarak könyve van, ami egy bejegyzésekkel, impressziókkal tarkított fényképalbum, amelyet anyja készített még gyermekkorában azalatt a pár hét alatt, amit vele töltött minden évben Esztergomban, a Villa Serenában a kislány. Beth újra átéli ezeket a nyarakat és kézen fogva vezet minket a visszafelé vezető úton (vagy inkább mi segítjük szívünk szerint őt?), mi is történt jó pár évvel ezelőtt. Miért kellett ennek a kislánynak egy tragédiát túlélve egy újabbat is átélnie, amiből viszont már nem nagyon tud segítség nélkül kijönni hosszú éveken keresztül.

Amikor Beth 9 éves volt, a család Magyarországra látogat és a Balatonnál töltenek egy hetet, ami mindannyiuk számára meghatározó lesz, mivel a látogatás végén anyja bejelenti, hogy nem tér vissza Angliába, életét nem tudja ugyanúgy folytatni, ahogyan addig.

Számomra meghökkentő módon Beth megbocsát édesanyjának, sőt, alig várja, hogy nyaranta 1 hetet ott töltsön nála, ahol olyan fantasztikus élmények érik, amelyek egész évben táplálják a lelkét. 16 éves korában viszont történik valami, amikor is váratlanul hazatér és elhatározza, hogy sosem tér vissza oda többet. Minden kapcsolatot megszakít a Magyarországon maradottakkal, hiába próbálják felvenni vele a kapcsolatot. Visszazökken a kissé unalmas, magányos életébe, amelyben apjával való kapcsolata is igen nehézkes, kimondatlan fájdalmakkal nehezített.

A 37 éves Beth sokáig rakosgatja ide-oda a könyvet, de a szíve mélyén tudja, hogy elkerülhetetlen, hogy ne nézzen szembe a múlttal. És ebben a fényképek, anyja bejegyzései segítenek, megkönnyebbülten tisztázza magát, anyját és még apját is.

Hihetetlen kontrasztot mutat be az írónő Anglia és Magyarország között, és végre-végre ez nagyon pozitív a számunkra. Elkerülhetetlen, hogy az ember ne találja saját magát is ott gyermekként a Balaton partján, ahol baracklekváros kézzel, szúnyogcsípések ellen fehér rázókeverékkel behintett testtel, lila szájjal épp ki vagy berohan a vízbe.