Alig vártam, hogy ismét ezzel a flúgos nőszeméllyel együtt nyakamba kapjam a világot, és meg se álljak, amíg körbe nem keringek vele. A szórakozás, izgalom, szenvedély,  menekülés, nevetés garantált!

Ilyen cuki nőt!!! :D Rajongója vagyok Nellie-nek, de a fordítónak is. Enyhe túlzással életem végéig ellennék ezzel a sorozattal. Úgy kellett visszafognom magam utazásaim közben, hogy ne vigyorogjak egyfolytában, mint egy sült tök. Viccessége, a lány fergeteges humora visz mindent, de fontos momentum, a könyv erőssége a korhű történetek, események, helyszínek megbízható fel-, illetve megidézése is. Tökéletes, na!

A tempót, a színvonalat ugye az első részben, A gyilkosság alkímiájában megszokhattuk, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy ismét egy remek könyvet kapunk kézhez.

Nellie az előző részben elfogadja Verne kihívását, miszerint megdönti annak főhőse, Phileas Fogg rekordját, aki 80 nap alatt utazta körbe a Földet. A lány egy szál kistáskával vág neki az útnak, és nem is sejti, hogy rögtön az út legelején belecsöppen egy gyilkosságba, amely egész útján végigkíséri, -kísérti. Természetesen bizonyítékaira, állításaira a kutya nem figyel, illetve nem veszik komolyan, sőt, inkább beszámíthatatlannak tartják a törékeny nő feltűnési viszketegségnek tűnő jelzéseit.

Miután 1889 novemberében elhagyja kis kosztümjében New Yorkot, az egyiptomi Port Said emberektől hemzsegő kikötőjében meggyilkolnak egy férfit, aki Nellie karjaiban leheli ki a lelkét. De előtte még egy szót suttog a lány fülébe: "Amelia", ráadásul még valamit a kezébe is csúsztat. Életében nem látta még ezt a valószínűleg álruhába bújtatott embert, bár mintha ismerős lenne a hajóról, de semmit nem tud biztosan. Azért téziseket már felállít. :D Innentől kezdve rejtély rejtélyt követ, és egy láthatatlan (néha elég jól látható) árnyék követi mindenhova.

Egy luxushajón hagyja el Egyiptomot és a csodás Kelet felé veszik az irányt, ahol mindenféle különleges egzotikus emberrel találkozik, többek között híres-hírhedtekkel is. Ott van például Sarah Bernhard, aki ünnepelt színésznő és viszonyt folytat egy titokzatos előkelőséggel, akinek kilétéről csak sejtéseink vannak. Aztán fontos szerepet tölt be Frederick Selous, a híres felfedező is, aki Sarah mellett szintén támaszként, barátként szolgál Nellie számára, és aki az afrikai gyarmatok politikájának kialakításában is részt vett, nem mellékesen pedig az Indiana Jones figura megihletője.

Nellie mint egy nyakas kecske csak megy előre, egyszerűen nincs az az ellenség, akivel szembe ne szállna, félelemérzete mintha egyáltalán nem is lenne. De azért megkönnyebbültem, amikor végre megérkezett, és mintha csak egy kis kiránduláson vett volna részt, nevetve integetett a rá várakozó tömegnek.

Ha minden igaz, lesz még folytatás. Ha így van, én epekedve várom! :D