Cecelia Ahern leginkább az Ui.: Szeretlek című regényével lett híres, amit meg is filmesítettek, és mellékesen az egyik kedvenc filmem. Ennek ellenére is, és annak is, hogy halomban állnak a polcomon az Ahern regények, valahogy eddig kimaradt mindegyik. Nagyon sok ismerősöm rajong írásaiért, ezt a könyvét pedig különösen magasztalta mindenki, úgyhogy végre próbát tettem, amit nem is bántam meg. Különös érzékenységet éreztem az írónőnél a történet, azon belül a szereplők karakterének megformázása terén. Kicsit Picoult-os szindrómám volt, ami nálam mindenképp pozitív.

Jó ideig halvány lila gőzöm sem volt, mi akar kisülni ebből a történetből, utólag viszont minden pici mozaikdarabka a helyére került, és egészében véve tényleg fantasztikus élményt kaptam. Amit nagyon szeretek egy könyvnél - különösen annak a fényében, hogy zsinórban olvasok általában - az, amikor még sokáig fogva tart, foglalkoztatja a gondolataimat, sőt... belenyúl az életembe. Az Életed regénye mindenképp ebbe a kategóriába tartozik.

Kitty Logannak van egy listája, amely száz nevet tartalmaz, amelyet kezdetektől fogva sem ő, sem mi nem tudunk hová tenni. Jelentéktelennek tűnnek, de vajon mi kapcsolja őket össze, van-e értelme ennek a listának?

A nő újságíró, bár karrierje épp a végét járja, mivel egy neves tévéműsorban nagyon mellényúlt egy ügy kapcsán, alaptalanul megrágalmazott valakit, akinek ezzel tönkretette az életét. Mentorához és egyben barátjához, Constancehoz fordul segítségért, de ő sem nagyon tudja támogatni, mivel halálos beteg, halála pedig hamarosan be is következik. Egy utolsó "ajándék" Kittynek ez a száz nevet tartalmazó lista, de mint, ahogy már fentebb említettem, Constance nem fűzött hozzájuk semmiféle kommentárt.

Kittynek kevesebb, mint 1 hete van, hogy leadja az Etcetera magazinnak cikkét, amely pont Constance emlékére adatik ki. Ez az idő vajmi kevés ahhoz, hogy elegendő legyen száz személy megkereséséhez, az interjúk elkészítéséhez. Nincs más választása, ha még valamelyest meg akarja védeni önbecsülését, visszaszerezni mások elismerését, kénytelen nekivágni a teljesíthetetlennek tűnő feladatnak. Erejét, idejét nem kímélve ássa bele magát a száz személy felkutatásába, de amikor már benne van a kellős közepében, akkor sem érti, mi az egésznek a célja. Közben számot vet egész addigi életével, miközben a jelenlegi is percről percre változik. Emberek jönnek, emberek lépnek ki az életéből, amelyek mind-mind arra késztetik, hogy még mélyebbre ásson a dolgok sűrűjében. És a végén kiderül, hogy akár Te is lehetsz pillangó, vagy ha csak kicsit is elgondolkodsz egy barátodon, hogy mivel lepd meg, nem lehetetlen egy olyan ajándékot találni a számára, ami tényleg csakis neki szól és egy életre szóló is lehet.

Az ember akarva, akaratlanul is a könyv végén saját életének, önmagának vizsgálatához jut el, vajon ki is ő és mit ad a másik embernek?