Moyes-t eddig sem kellett reklámozni nekem, mint a kiéhezett vadkacsa, úgy repültem rá mindegyik könyvére. Ez a mostani viszont még annál is jobban tetszett, mint az eddigiek.

Jess a főszereplő, egy középkorú, belevaló nő, aki egyedül neveli saját lányát és volt férje egy korábbi kapcsolatából származó fiát. Ez így már önmagában is elég sok gondot rejt magában, de emellett egyikük sem egyszerű eset. Jess amolyan öntörvényű, saját lábán megállni próbáló, senkitől segítséget elfogadni nem akaró nő. Tanzie, a lánya matekzseni, és ebből szinte törvényszerűen következtethető, hogy kilóg mindenféle sorból kortársai közül. Féltestvére pedig még inkább az emós irányzat követésével. Ő rendszeresen súlyos veréseket kap, amelyek még jobban növelik belső szorongását.

És hol van az apa? Punnyad anyuci szoknyája alatt, mert ő nagyon elfáradt a nagy semmittevésben. Egy fillért sem ad Jessnek, a nő pedig hagyja, mert támogatni akarja férjét a talpra állásban.

Aztán egyszer csak olyan lehetőséget kap a kislány, amelyet egyszerűen vétek lenne kihagyni, viszont ehhez óriási pénzösszegre lenne szükségük, ami nekik egyáltalán nincs. A kislány részt vehet a matematika olimpián, ahol akkora pénzösszeg a nyeremény, amely pont elegendő lenne egy másik nívós intézmény tandíjára, ahová szintén felvették, és nem mellesleg megváltoztathatná vele saját és családja életét. Ehhez viszont el kell utazni Skóciába, ami szintén nem kevés pénzbe kerül. Jess alkalmi takarításból, éjszakai vendéglátásból él, ami éppen csak elég a napi betevőkre. Így is oszt-szoroz, mit csoportosítson át egy fontosabb számla sürgető befizetése miatt.

És akkor adódik egy lehetőség, amit úgy érez, kénytelen kihasználnia, bármennyire becstelen is. Egyik munkaadóját lerészegedve támogatja haza, amikor a taxiban megtalálja annak teletömött tárcáját. Esküdözik magában, hogy amilyen gyorsan csak tudja, visszaadja a pénzt.

Egy ócska tragaccsal kelnek útra, amely az első pár kanyar után lerobban, és ekkor jön Ed, a munkáját vesztett, épp az összeomlás állapotában lévő, nem mellesleg pedig a "kirabolt" férfi, Jess munkaadója... Felajánlja a családnak, hogy ő elfuvarozza őket Skóciáig, úgyis arrafelé van dolga.

Megkezdődik a végtelen utazás, amely alatt annyi minden történik velük, amik összességével, összeadódva, megszorozva, osztva megváltoztatja kivétel nélkül mindegyikük életét, még Norman a behemót házi kedvenc mindennapjait is.

Tetszik, hogy minden nagyon realisztikus, ezáltal teljességgel hihető is. Nincsenek kicsinosítva a jellemek, sem a helyzetek, mindent a maga rideg valójában láttat Moyes. Pont ezért nagyon meg tudtam hatódni, amikor érzelmes részekhez értünk. Teli van sebezhetőséggel, szeretettel, érzelemmel, könnyekkel ez a könyv, ugyanakkor a nevetést sem hagyja ki belőle, hiszen olyan helyzeteket teremtett ez a közös autózás, amilyeneken vagy sírunk vagy nevetünk, váltogathatjuk az érzéseket folyamatosan.

A borító pedig? Jaj, gyönyörű! És úgy sétálgatnék én is ott a tengerparton olyan vékonyan, mezítláb, tuti boldogan.