Nekem ez nagyon-nagyon tetszett, rég nevettem ennyit, mint ezen a könyvön! Nem is nagyon értem azokat a negatív kritikákat, amelyek pont az abszurditása miatt kifogásolják a történetet, hiszen az benne a pláne! És persze, hogy le van minden sarkítva, ki van minden élezve benne, így hat. Másrészt Townsend-től mi mást várhatnánk az Adrian Mole könyvek után? :-)

Adva van ez az Eva nevezetű főszereplő, aki - miután ikrei kirepülnek középiskolába - úgy dönt, hogy vége, befejezte, ő bizony befekszik az ágyba, és onnét többet fel nem kel. Még elrendezgeti a lakást, aztán már úgy van vele, hogy csak a remény van hátra, hogy táplálásáról, egyéb alapvető szükségleteiről majd gondoskodik a férj, egyéb rokonok, barátok.

Meglepően jól fogadják a hírt a rokonok. A férj, Brian az, akinek a kezdeti lökést meg kell adni ahhoz, hogy megszokja a rákényszerített helyzetet, de aztán viszonylag ő is könnyen akklimatizálódik.

Eva fő "támogatója" Alexander, aki gyakorlatilag minden kívánságát lesi és teljesíti. Szinte a múzsájává válik a nő, majdhogynem feladja saját életét is, csakhogy annak szolgálatában lehessen. Szereti a nőt, ez kétségtelen de vajon lehet így élni hosszútávon? És mi van a férjjel? Vagy az is teljesen rendjén van, az új helyzetbe teljesen belefér, hogy Brian szeretője is odaköltözzön, és mint egy szép nagy család, ösztökéljék egymást a jóra? Vagy a rosszra? Minden relatív.

Mindenki teljesen idióta ebben a könyvben, egyszerűen nincs egy kikövetkeztethető normális cselekedet. Szinte már Eva ágyban maradása tűnik a legmegmagyarázhatóbbnak. Az ikrek sem egyszerű esetek, mindkettőnek van valamiféle degenerált vonása, de ezen annyira már nem is csodálkozunk a többi szereplőt ismerve. :-)

Sokszor a visítós röhögést próbáltam visszafojtani, ugyanakkor mindamellett, hogy szerintem rém viccesen írta meg az írónő ezt a történetet, nagyon(!!!) is fontos mondanivalója volt számomra, és jelentős problémát takargat a humorral. Érthető-e, hogy bent maradt az ágyban Eva? Teljességgel!

Amúgy pedig az ünnepek után végképp megértem Evát, úgy érzem, én most 2 évre is befeküdnék az ágyba. :-)