Az utóbbi időben hanyagoltam a krimiket, úgyhogy pont jól jött egy. A krimiszál nem annyira erős benne, inkább a nyomasztó lélektani része, ami meghatározza a könyv hangulatát.

Két leánytestvér a főszereplő, Tracy és Sarah. Mindketten belevaló, kemény csajok. Lövészversenyeken vesznek részt, farmerben járnak, kalapot viselnek, amolyan cawgirlök. Egy verseny után nem túl békésen válnak el útjaik, mivel Tracy azt feltételezi, hogy Sarah szándékosan hagyta őt nyerni, ezt pedig a büszkesége nem tudja feldolgozni. Akkor még nem sejti, csak pár óra múltán jön rá, hogy nem volt ez véletlen, hiszen húga a nagy eseményhez, az este folyamán bekövetkező lánykéréshez szerette volna megalapozni a jó hangulatot nővére számára.

Soha többé senki sem látja viszont Sarah-t. Elkapják ugyan a feltételezett gyilkost, aki épp akkor szabadult a börtönből szintén erőszakos bűncselekmény miatt, ám Tracy hosszú évekig emészti magát, mert kevésnek találta a nyomozás során felsorakoztatott bizonyítékok meggyőző erejét, ráadásul holttest sincs.

Húsz év múltán viszont előkerülnek az emberi maradványok, amelyekről hamarosan kiderül, hogy Sarah csontjairól van szó. Tracy gőzerővel veti bele magát a perújrafelvételt kicsikaró munkába, addig nem nyugszik, amíg meg nem bizonyosodhat róla, hogy valóban az igazi gyilkost csukták-e le annak idején. A kockázat nagy, hiszen ott van a kérdés, hogy mi van, ha valóban ez az őrült elmebeteg gyilkolta meg annak idején a húgát, és ő pedig pont azért harcol, hogy szabadlábra engedjék, így utat adva neki újabb szörnyűségekre. De ott van a másik oldal is... mi van, ha egy ebben az ügyben ártatlan embert csuktak le hosszú évekre.

Ahogy az elején említettem, a könyv érdekessége a lélektanában rejlik, a két lány furcsa, kissé bonyolult kapcsolatában, és ahogy ezt Tracy emésztgeti magában éveken keresztül. Jó kis elmélyülős könyv volt.