Na ő a másik, aki aztán végképp kitépett szó szerint az olvasási válságomból. Erre is csak azt tudom mondani, hogy az ilyen könyvekért érdemes kikelni az ágyból, vagy eleve le sem feküdni. :D

Rettentő összetett egy könyv ez. Annyi, de annyi mindenről szól, hogy azt sem tudtam, hová kapkodjam a fejem. És mindegyik vonatkozása nagyon érdekfeszítő, cseppet sem laposodik el sehol. És azt sem tudom, hol kezdjem róla a beszámolót. :D

A főszereplő egy ikerpár, Noah és Jude. Amennyire különböznek, annyira hasonlítanak is egymásra. Egy pár évük van kiragadva a történetben, , amely időszak alatt annyi minden történik az életükben, amit feldolgozni nem könnyű. Sem nekik, sem nekünk olvasóknak. A kamaszkor legközepében az ezzel az időszakkal járó óriási változások és olyan csapások is érik őket, amelyek hol közel viszik őket egymáshoz, hol a világ két végére száműzi őket.

Mindketten nagyon érzékenyek, bár teljesen másképp reagálják le a velük történteket. Az útkeresésüket nehezíti a családban bekövetkezett tragédia, a nemiség felfedezése, a pályaválasztás rögös buktatói, a végzetes szerelmek felbukkanása. De van egy óriási szerencséjük. Annak ellenére, hogy ők maguk egy burokban élnek, kőkemény falat húztak maguk köré, mindig, de mindig ott van mellettük valaki, aki fogja a kezüket, még ha ezzel sokszor nincsenek is tisztában.

Ezt a kőfalat próbálja folyamatosan kívülről áttörni a világ, hol rossz, hol jó szándékkal. Érzelmi hullámvasúton ülnek ők is, mi is. A szívemet mintha marokkal szorították volna, annyira fojtogatott a sírás, aztán sokszor a nevetés is, de az is könnyekkel.

Van ám egy elég markáns véleményem a témáról, amit nem akarok kifejteni, viszont ez a könyv mégis olyan közel hozta a témát, ahogyan még soha senki és semmi. És még el is fogadtam. Nem úgy a nagy általánosságban, kizárólag itt!

Hogy ki nyeri meg végül a napot? Ki tud érte többet kínálni? Olvassátok el mindenképpen! Úgy kerek az egész, ahogy van!