"– De én mondom neked, Henri, minden pillanat, amit ellopsz a jelentől, olyan pillanat, amit örökre elveszítettél. Csak a most létezik."

 

Két főhősünk van, egy férfi és egy nő. Mindketten szenvedélyes emberek, mindketten szenvedélyesen rajonganak valamiért, valakiért. Mikor hogy? Mikor miért? Van amikor emberekért, van amikor valamiféle szerencsejátékért, van amikor a szerelemért, van amikor egymásért. De hogy egyszerre-e???

Henri a napóloni háborúk idején pont a hadvezér egyik fő-fő inasa, aki a vezér csirkéit gondozza, azokat elkészíti minden nap. Nem kis feladat ez, bizalmi helyzetben van, amit meg is becsül, főként, hogy első számú szenvedélyének tárgya maga Napóleon. A parasztfiúból lett szakácsinas egészen Oroszországig követi urát, közben katonai kiképzést is kap, amely predesztinálja őt arra, hogy egy kis katonásdiban is részt vegyen. A kíméletlen háború meghozza az eszét, rájön, hogy nem minden fenékig tejfel, és a glória is megkopni látszik a szörnyűségek árnyékában.

Másik főszereplőnk Villanelle, egy ifjú hölgy, aki egy velencei csónakos lányaként látta meg a napvilágot. Ez nagy szó, hiszen legendák szólnak a csónakosok gyermekeiről, akiknek hártya köti össze lábujjait, és a vízen tudnak járni. És természetesen ő is egy rendkívül szenvedélyes lény. Szenvedélye a szerencsejáték, a férfi ruhák és egy másik nő, akinek teljességgel odaadja a szívét.

" – Én látok – mondta –, csak nem a szememet használom."

Ők ketten aztán egyszer csak összetalálkoznak. Két szenvedélyes ember, akik másért rajonganak, de a sors mégis úgy akarja/akarná/akarja?, hogy egymásért lobogjon az a láng. Henri még a szívét is hajlandó a lánynak visszaszerezni, akár élete, szabadsága kockáztatásával is.

Nincs is szinte ebben a könyvben olyan mondat, amely ne lenne tele mély tartalommal. Gyönyörű szép mese, csodaszép mondatokkal. A XIX. század eleje remek történelmi hátteret biztosít ennek a félig-meddig fantáziavilágnak. Egy kis kincs ez a könyv, és még épp csak belemerültem, már vége is lett. Felvetett előttem egy nagyon fontos kérdést. Érdemes-e szenvedély nélkül élni? A két főhős szerint semmiképpen sem! Olvastam volna még szívesen!