Az először 1952-ben kiadott történet botránykönyvnek bizonyult. Ma már épp csak érintőlegesen érezzük benne azt, ami miatt akkor elítélték. Én ennél sokkal durvábbra számítottam. Az épp jó volt, hogy nem harapództak el benne az események. :D

A könyv legnagyobb része Therese-ről szól. A lány nagyon fiatal, és bár reményteljes jövő előtt áll, a házasság is befigyelhet hamarosan, ő egy áruházi munkanapján megpillantja Carol-t. Rögtön az első pillanattól kezdve beleszeret az idősebb nőbe, bár ezt az érzést nagyon sokáig meg sem tudja fogalmazni. Csak annyit tud, hogy mágnesként vonzza őt a másik nő kisugárzása.

A fiatal lány tesz azért, hogy ez a kapcsolat barátságként mindenképpen folytatódjon. Rendszeresen találkoznak, kávézgatnak, hosszú órákat beszélgetnek, kínlódnak.

Mindkét nő egyre inkább érzi, hogy ez másfajta vágyakozás a másik felé, túlnő már a barátságon, viszont rengeteg akadályba ütköznek. Sem társadalmilag, sem egyéb okok miatt nem élvezhetik nyugalomban egymás társaságát. Főként Therese az, aki a világ végéig is elmenne, bármilyen nehézséget leküzdene szerelme kedvéért. De vajon az elég-e?

Az eleje még egész érdekes volt, aztán az egyharmada után ellaposodott, dögunalommá vált sajnos. A párbeszédek egymás után ismételgették önmagukat, és nem történt az égvilágon semmi. Sajnáltam, mert valahogy úgy éreztem, ez az én könyvem...