Szégyen, nem szégyen, sosem olvastam semmit Wirginia Wolftól. Nem amiatt írom, mert szükségeltetne ehhez a könyvhöz, csak mondom. Az összefüggés talán csak annyi, hogy most már nem is nagyon vágyok rá.
A könyv fantasztikus, odavoltam az egész történetért, és azért is, ahogyan meg van írva.
Azt hiszem, elég mélyen megismerhetjük a Stephen testvéreket, elsősorban Vanessát és Virginiát. De ott van két fiútestvérük is, akiknek azért szintén akad szerep a történetben, ha nem is akkora, mint a két híressé/hírhedtté vált hölgynek.
Az 1900-as évek elején a család egy új otthonba költözik Londonba. Az éjszakákba nyúló értelmiségi összejövetelek, eszmecserék mindennapossá válnak, pezsgő irodalmi, művészeti életet élnek, megváltják a világot.
Virginia az irodalomhoz vonzódik mélységesen, Vanessa pedig festeget. Előző irodalomkritikákat próbál megcsípni neves kiadványoknál, ám folyamatos akadályokba ütközik. Ha nem a lehetőségek torkollanak meg, akkor éppen a hullámzó személyisége szab gátat a szárnyalásnak. Pedig tehetsége van, azt mindenki érzékeli.
A család egész életét befolyásolja Virginia depressziója. Önmagáról nem nagyon képes gondoskodni, ezt Vanessa látja el. Bár neki ez sokáig nem teher, azért eljön az a pont, amikor élné ő is a maga életét. Főként, hogy szerelembe is esik, amely átsegíteni a társadalmi elvárások keltette nyomáson, azaz férjhez mehetne, ráadásul szerelemből.
Míg Vanessa egy érzelmekkel teli, kedves, mindenki felé jó szándékú ember, addig Virginia - mint már írtam - egy zsarnok, egy energiavámpír, aki önző, egoista módon próbálja sakkban tartani környezetét (főként Vanessát) érzelmi zsarolással. Az nyilvánvaló, hogy súlyos idegrendszeri betegségről van szó, hiszen sokszor már-már átlépi az őrület határát, mégis nehéz volt "kezelni" még olvasóként is viselkedését.
A könyv tökéletes betekintést nyújt London irodalmi életének pezsgő mindennapjaiba, éjszakáiba, sok-sok zseni, ámde őrült művész életébe.
Hogy miért nem vágyom Virginia Wolf könyveket olvasni? Még az is lehet, hogy kellemes csalódás érne, hiszen az egész világon, széles körben elismert írónő. Ez a történet annyira távol vitte tőlem ellenszenves magatartása, zsarnok, beteges természete miatt, hogy jó ideig nem gondolkodok ilyen terveken. Valaki írjon az ő szemszögéből egy könyvet, akkor lehet, hogy meggondolom magam! :D
De a könyv nagyon jó! Mondom!
5/5
Alexandra Kiadó, 2015
Fordította: Getto Katalin
Eredeti cím: Vanessa and Her Sister
476 oldal
Írt ő a saját szemszögéből 10 regényt és párezer oldalnyi esszét, plusz egy önéletrajz-kezdeményt. Azok önmagukért beszélnek. Mindenesetre ha utánanéznél a valós tényeknek, tán nem térítene el egy ilyen ferdítésekkel teli szenzációhajhász lányregény egy kiváló írónő megismerésétől ;)
Tán, ha elolvastad volna alaposan a bejegyzést, láttad volna, hogy nem állítottam be magam az írónő munkásságának alapos ismerőjeként. Egy pillanatig sem állítottam azt, hogy van viszonyítási alapom, pont az ellenkezőjét.
Csokorba tudnám szedni a kötekedő, sznob, cinikus bloggereket (szerencsére ez a kevesebb), és egyszerűen nem értem, hogy az ilyen jellegű hozzászólásoktól tényleg jobb napotok lesz? Mindenesetre én szép napot kívánok Neked. Az építő, normális hangvételű párbeszédben benne vagyok, ha ez nem megy, kérlek, kerüld az oldalt! Köszi!