Bár alig hagytuk még el az év felét, bizton állíthatom, hogy talán az év könyve lesz az olvasmányaim között. Még annak ellenére is, hogy rettentő sok ellentmondást generált bennem.

 

Én nem gondolnám, hogy mindig ez van! Rengetegféleképpen történhetnek a dolgok, az elfogadás, a szeretet, az élet. De így a legritkább esetben látom.

 

Mit teszel, ha van egy gyönyörű családod, öt fantasztikus fiad, és szép lassan kiderül, hogy a legkisebbel valami nem stimmel? Persze tudják a szülők, hogy majd' belegebedtek, hogy lányuk szülessen, mindenféle praktikákra képesek voltak, hogy befolyásolják a természet rendjét, biológiailag mégis fiút hozott a gólya. Claude viszont a legapróbb mértékig sem érzi magát fiúnak.

 

Ez a család valami hihetetlen, egy csoda! A szeretet nem ünnepek alkalmával jelenik meg, hanem az egész létezésüket átitatja. Minden irányba működik, a szülők között és a gyerekek között is. De ez vajon elég? Ez a világ - legyen bármely földrészról szó - nem az elfogadásáról, toleranciájáról híres.

 

Őket sem kíméli a környezet, és egyre inkább másról sem szólnak a napjaik, csak a túlélésről, megoldás kereséséről, menekülésről, a boldogság kereséséről. Vannak mélypontok, de alapvetően azt gondolom, nagyon boldogok, mert egymás támaszai. Mind, egytől egyig. Pedig vannak ebben a családban kőkemény kamasz fiúk is, akikről azt gondoltam volna, hogy beállnak az ellenség táborába, csakhogy megőrizzék a méltóságukat társaik előtt. De hihetetlen, irigylésre méltó módon mindig ott vannak Claude mellett, és sokszor humorral zrikálják, de legfőképp bástyaként védik.

 

Nem irigyeltem ezt a családot, mégis jó lett volna köztük lenni.

 

Az elején írtam, hogy nagyon sok ellentmondás dolgozott bennem. Alapvető elveim, álláspontom van akár a homoszexualitással, akár a transzneműséggel kapcsolatban. Sosem aláznék meg embert azért, mert más bármilyen szempontból - legyen az vallás, szexuális orientáció, bőrszín, akármi -, de nem fogadom el normális állapotnak. Ettől függetlenül ez a könyv annyira szépen, kíméletesen, szeretettel telve mutatja be ezt a helyzetet, főként a család oldaláról, hogy nem lehetett nem elfogadóbbá válni.

 

A kialakult állapot ellenére ez a család tökéletesen helytállt! Szeretnék így szeretni!

 

5/5