Nehéz megszólalnom is ezután a könyv után, nemhogy a gondolataimat össze tudnám fésülni valahogy. Kavarog bennem minden. Félelem, szeretet, menekülés.

Ismerőseim felületes beszámolóiból sejtettem, hogy valami lesújtó történettel fogok találkozni, mégis minden képzeletemet felülmúlta, nagyon megrázott. Letenni sem tudtam, feldolgozni sem tudom. Bár kétségtelenül remekül van megírva maga a borzalom. Váltakozva tört rám a sírás, máskor meg valamiféle, elsöprő szeretethullám vonult át bennem, és még humoros is. Na ezt rakjátok össze!

A 17 éves Miának gyakorlatilag mindene megvan, amiről egy tinédzser álmodhat. A környék egyik legmenőbb sráca pont Ő belé szeret, szülei állati jó fejek, akik egyébként még mindig nem nagyon tértek magukhoz a fiatal koruk óta tartó rockélet őrületéből, mégis minden szeretetet megadnak Miának és testvérének. Kisebb nézeteltérések ugyan vannak, de egyébként tökéletes minden, és valóban boldog mindenki.

Mia egy kakukktojás a családban, de ez sem zavarja meg az összhangot köztük. A szülőkön kívül Adam is rockzene rajongó, sőt egy menő banda vezéregyénisége is. A lány pedig érdekes módon csak a komoly zenéhez vonzódik, csellón játszik magas szinten. Abban viszont szintén egyeznek, hogy egész életüket a zene hatása alatt élik. A két fiatal szerelme is irigylésre méltó. Tiszta, őszinte, jaj, szívszorongató az is.

És akkor jön az az autó százzal. Beléjük. És Miának döntenie kell, hogy marad-e vagy továbblép?

5/5