Végig kettősséget éreztem a könyv olvasása közben, mert egyszer majd' meghaltam az unalomtól, sokszor nem is értettem, mit olvasok, másszor pedig még gyaloglás közben is olvastam, annyira lekötött. Persze terjedelme okán is megpróbálta néha a türelmemet, de alapvetően azt kell mondjam, hogy nagyon jó kis írás.

Nagyon alaposan kidolgozott kémtörténettel van dolgunk, ezerféle szállal megtűzdelve. Nem marad ki senki a szereplők közül a részletes górcső alá vétel alól, nem panaszkodhatunk, hogy valakiről ne tudnánk meg szinte mindent. Úgy érzem, hogy Le Carrénak ebben (is) van a fő erőssége, a végletekig menő részletesség kidolgozásában.

A főszereplő Magnus Pym, akit én nagyon be sem tudnék határolni, annyiféle arcát mutatja meg a történet. Abban sem voltam biztos, hogy ő maga akarja ilyen sokszínűen láttatni magát vagy a többi szereplő ruházza fel ezerféle arccal az egy szimpla, átlagos, szinte középszerű mellé. Bár az egy időben fenntartott, nőkkel való kapcsolata azért gyanakvóvá tett. :-)  De igazából semmi sem egyértelmű. Aztán ez a Pym, ez a brit hírszerző szőrén-szálán eltűnik bécsi lakásukból és több fronton, számos ország titkosszolgálata által megindul a hajsza utána. Ezen kívül keresi még felesége, kollégája, tartótisztje, szóval nem kevesen. A nyomozás során derül ki számos titok az életéről, és mindenki próbálja a maga módján, elég egyedien kikövetkeztetni a múltban történt eseményeket.

Kezdettől fogva sejtetni engedi a szerző, hogy valamely eldugott, tengerparti búvóhelyen írja mesterművét, amiben többek között megelevenedik szélhámos, bár kétségtelenül ügyes kezű apjának alakja, akivel igencsak sajátságos viszonyt ápoltak gyermekkoruk óta, aztán egy furcsa, magának való emberke, akivel Svájcban kötött örök barátságot. De ez is csaj sejtés, nem kell félni, tartogat meglepetéseket a könyv.

És kitartás, az első harmad után jócskán beindulnak az események, érdemes kitartani!

A nemzetközi sajtó nagyon magasztosan nyilatkozik a könyvről, zseniális műnek tartják. Érzem én ezt, mert tényleg hihetetlen alapos munkát érezni mögötte, de azért nekem néhol picit nehezen ment le. De azt is tudom, hogy ez csak stílus-, illetve ízléskülönbségekből adódott. Szóval nagyon jó könyv, és én főként erősen intellektuális beállítottságú embereknek ajánlom, akik még ráadásul az izgalmat sem vetik meg.

4/5