Na vágjunk bele!

Nagy valószínűséggel ezzel a könyvvel sosem találkoztam volna, tudatosan legalábbis semmiképpen sem, ha nem kapok meghívást egy rendezvényre. Ott viszont hallottam a szerzőpárost beszélni írásukról, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Aztán belevágtam és lelohadt az érdeklődésem. Illetve dehogy lohadt, mert eszement sebességgel száguldottam végig rajta, mivel érdekelt a négy lány sorsa, története. Viszont nagyon elkeseredtem, megdöbbentem és azóta is kérdéseket teszek fel magamban,  magamnak, amelyek nagy valószínűséggel  száz százalékig költőiek.

Négy lány szerepel a történetben, de ahogy a szerzők a bevezetőben írják, akár több is lehet. Közös bennük, hogy fiatalok, csinosak és mindannyian egyetemisták. Továbbá mindegyikük szűkölködik anyagiakban. Ki az albérletét szeretné finanszírozni, ki a tandíját, ki egyszerűen csak jobban szeretne élni. Mind a négyüket látszólag a szükség viszi rá, hogy a testüket kezdjék árulni. Egyikük sem szeretne az utcára menni, mindannyian viszonylag kulturált körülmények között szeretnének ilyen módon pénzhez jutni. Egy szempillantás alatt indul be mind a négy lány "karrierje", nem nagyon kell utánajárogatni a lehetőségeknek, azok szinte az ölükbe pottyannak. Mert igény az van bőven! A könyv kendőzetlenül tárja fel előttünk ennek a  életformának a csínját-bínját, nem nagyon kertelnek, arcpirító nyíltsággal, részletességgel írnak le egy-egy intim találkozót.

Kíváncsi voltam, hogy van-e konklúziója a könyvnek, levonja-e a tanulságokat a két szerző? Vagy legalább valami menekülő útvonalat adnak-e, hogy mi érezzük legalább? Mert ez a téma szerintem nem engedi meg, hogy ne legyenek tanulságok, hiába a másik tiszteletben tartása, elfogadása, ennek ahhoz most nincs köze. A szerzőpáros elmondta ezen a találkozón, hogy igazából nincs különösebb tanulság. Ők csak egyszerűen összegyúrták sok lány történetét és leírták tényszerűen, nem is volt szándékukban saját véleményt írni, nem szerettek volna állást foglalni. Ez igaz is. Láttam kritikákat és Ők is megemlítették, hogy voltak felháborodott hangú reakciók, mivel voltak lányok, akik a könyv elolvasása után, annak hatására vágtak bele a "szakmába". Akkor azt mondtam, hogy "te jó ég, ez nem hiszem el!". De amikor már én is azon kezdtem gondolkodni, hogy ez vajon tényleg járható út? Tényleg ennyire kellemes ez az egész? Téves volt a hosszú évek óta gondosan építgetett erkölcsi normám? Hiszen én azt éreztem, miután becsuktam a könyvet, hogy ez tök tuti, ki kéne próbálni. Aztán meg észbe kaptam, hogy én meghülyültem? Ez az, AMI! Nem más, bárhogy szépítjük. Nincs ez rendjén valahogy. És én még viszonylag értelmesebb nőnek tartom magam. Sajnos (de inkább tévedjek!!!) úgy érzem, hogy egy egyszerűbb lelkületű lányka ezt a könyvet simán ajánlólevélnek veszi. De mondom, ne legyen igazam!

Való igaz, hogy foglalkozni kell a témával, de nem érzem, hogy el lett találva a megfelelő irány. Nem tudom, én hogy csináltam volna. Hiányzik nekem az erkölcsi útmutatás, ami persze ezerféle lehet, de az nyilvánvaló kéne, hogy legyen, hogy nem ez a helyes út. Azt is elhiszem, hogy a szerzők is óvatosak voltak, hiszen hogy írják le a személyes véleményüket anélkül, hogy bárkit is megsértenének azáltal. Szóval nem tudom, tanácstalan vagyok és lehangolt a könyv után.

2,5/5