Nagyon vártam a sorozat folytatását, hiszen az első részt alig tudtam letenni. Itt sem volt ez másként, de azért most már Emma jócskán kihúzta a gyufát. Erről majd később...

Ugye egy elég komoly problémáról szól ez a sorozat, mégpedig a családon belüli erőszakról. Itt, a második részben egy picit már kiszélesedik a kör, mert már családon kívülről is érkezik agresszió.

Emma, miután túlélte a rokonainál elszenvedett bántásokat, végül az életveszélyes sérüléseket, barátnője, Sara családjánál húzza meg magát. A sokkból még nem nagyon tért magához, de azért próbál minden igyekezetével az iskolára koncentrálni. No meg Evanra, a szerelmére, aki szintén mellette áll jóban-rosszban.

Emma minden éjszaka verejtékben úszva, sikoltozva ébred a rémálmok miatt, a múltat nyilván nem lehet egy tollvonással kitörölni. És akkor jön anyjától a megkeresés, hozzák rendbe a kapcsolatukat, költözzön hozzá, megváltozott minden.

A lány úgy érzi, ez lesz a helyes döntés, anyja mellett a helye, hiszen ők egy család, így vége lesz a megpróbáltatásoknak is, nyugalmat lel végre. Nagyon nehezen csiszolódik össze a két, szinte egymásnak ismeretlen ember. Sok feladatuk van. Megbeszélni, feldolgozni a múltat, újrakezdeni a jövőt, élni a jelent. De vajon változnak-e annyit az emberek az évek folyamán, hogy az jelentősen meg is látszódjon, javítson az életkörülményeken.

Emmának sokat segít Jonathan, anyja igen fiatal és jóképű pasija. Végig ott a kérdés, vajon Evannek van-e félnivalója. És egyáltalán, van-e helye a régi szerelemnek az új életben?

A lány mindenkiben bízik, ha Freddy Krueger áll ott láncfűrésszel, abban is. Borzasztó! És amikor bántja valaki, még utána is ad esélyt. Akár harmincadszor is. De meddig lehet így bírni testileg-lelkileg?

Szóval az van, hogy tudom, kell a sztori, de én már nem hittem el, hogy ennyire hülye legyen ez a csaj! Ennyi verést még a legszerencsétlenebb ember sem tűr el. De jó, ok, eltűr, de amikor tudja valaki, hogy ha egy bizonyos ajtón bemegy, akkor iszonyú sokat fog kapni, akkor miért megy be? Na, azért néha felbosszantottam magam, hogy ezt már nem hiszem el. Ennek ellenére pillanatok alatt faltam be a könyvet, és persze, hogy várom a folytatást! :D