Egy kisvárosban néhány ember rejtélyes telefonhívásokat kap. Ebben még nem is lenne semmi meglepő, az már viszont bizarr, hogy a vonal túlsó végén halott emberek hangja kel életre. Kinek a gyermeke, kinek egy elbocsátott alkalmazottja, kinek az édesanyja, van akinek pedig a testvére jelentkezik be telefonon.

Mindannyian arról számolnak be, hogy a mennyben vannak és nyugodjanak meg a hozzátartozók, minden a legnagyobb rendben van, jobb helyen nem is lehetnének. Csupa örömüzenet, amit nem mindenki fogad kétkedés nélkül. Vannak olyanok is, akik hívást kaptak és kételkednek ezek valódiságában, de vannak olyanok is, akik csak a híradásokból értesültek és sületlenségnek, csalásnak titulálják az eseteket.

De kinek és mi célja lenne ezekkel a hívásokkal? Ilyen magas szinten lehet utánozni több embernek is a hangját, hogy a hívást fogadók ne jöjjenek rá, hogy csalás az egész?

Sully Harding határozza el legeltökéltebben, hogy utánajár a dolognak, leleplezi a csalást. Leginkább az indokolja döntését, hogy kisfia is egy játéktelefonnal járkál most már éjjel-nappal, hátha halott anyja felhívja őt a mennyből, így aztán joggal aggódik miatta. A "nyomozása" sok mindenre ráébreszti a férfit, számot vet életével, tetteivel és levonja a következtetéseket.

Nem tudom, hogy is vagyok Albom-mal? Nekem egy picit sok, ráadásul nem tudom, hogy kell-e a hitelesség, de ha kell, akkor itt azt nem érzem. Én is keresem az utam, az utat, amerre haladnom kell, de azt hiszem, frászt kapnék, ha egy halott hozzátartozóm bejelentkezne telefonon. És én sem hinném el, de nem azért, mert nem hiszek a természetfölöttiben! A célt viszont értem, közelebb vinni az embereket Istenhez. És ez talán sikerülhet is ez által a könyv által. Remélem!

3/5