Yalom könyveit olvasni nekem olyan, mintha részt vettem volna egy jó kis csoportterápián. Letisztult, érthető, világos szavai mindent rendbe tudnak bennem tenni egy időre. Még akkor is, ha olyan témát érint, ami éppen engem nem annyira foglalkoztat. Pl. a halál. Amivel elsősorban ez a könyv foglalkozik. Arról is úgy értekezik, hogy legyen mit kiemelnem belőle és a magamévá tenni.

Hitvallása szerint a pszichiáternek a pácienssel együtt kell fejlődnie, változnia. Sokszor akár meg is fordulhat a terápia irányultsága, és épp a terapeutának segíthet a páciens. Ő ezt semmiképpen nem utasítja el, ezzel olyan egyenrangú-félévé válik számomra.

Az alábbi könyvben hat történetet olvashatunk, melyeket nagy részben saját tapasztalataiból merített. Vannak nagyon személyes érintettségű történetek, és vannak olyanok is, amelyek vadidegenekkel történnek meg, a végére mégis mind személyes történetté válik. Ismét lemerül a legmélyebb szintekre, mégsem nyomasztanak egyáltalán egy percig sem, csak megnyugtatnak.

Eddigi könyveiben sem volt fennhéjázó a modora, nem nézett ránk magas lóról, bőségesen engedett belepillantanunk a saját maga lelkébe is. Úgy érzem, most minden eddiginél közelebb enged magához minket, szinte igazi barátokká válunk, tisztelettel teli barátokká.

Nagypapának is elfogadnám.

5/5